Mai elmélkedéseim témái: az Isten halálával (Nietzche) kezdődött az értelem megszületése. Ez a pszichoanalízis, mint tudomány megszületésével esik egybe (1900, Freud: Álomfejtés). Az analízis ellentmondása: a jelenben kellene lenni, nem a múltban - ennek tudatában van igazi analízis.

A gyerekkori helyzet és reakciók megismétlődnek. A vallás az apa/anya komplexusnak, a tudomány az érett státusnak felel meg. Ez az apával/anyával való szembeszállást jelenti az ellenkező nem és a társadalom jelképében. Ez a szabadság, a férfi-jelleg megvalósulása. Az apa-figura asszimilációja, identifikáció.
Este vacsorázni mentünk az egész családdal. Nagy régi vendéglő, csupa fa minden, 40 éves étterem-lánc. Ez az épület a hálózat központja. Háromnegyed órát várunk a sorunkra, míg Don kezében villogni kezd egy Star Wars herkentyű.

Az önmagát feláldozó isten a kereszténység legnagyobb felismerése. Az unitáriusok ezt egyszerűen kihagyták az eredendő bűnnel együtt (holott ez Dávid Ferenc elméletének lényeges része). Ebből következett, hogy a vallást a külsőségekkel azonosítják. Ugyanaz a probléma, mint D.F. idejében. Ennek számos társadalmi-történelmi oka van...