Istentisztelet előtt találkoztam Marilyn-el. Említette a lelkész csütörtöki előadását, amelyben az erdélyi unitáriusokról is szó volt. Csodálkozott, hogy az erdélyiek számára a vallás etnikai identitásukat jelenti. Megmagyaráztam: ez olyan, mint az amerikai telepesek esete, akik szintén etnikai alapon csoportosultak. Vallásuk ugyanígy része volt az etnikai identitásuknak. Pl. az amisok, akik németek. Majd találkoztam Mark-al és Lil Hosman-al, beszámoltam a könyvem alakulásáról.
Istentisztelet, Dr. Mark Morrison-Reed beszolgáló lelkész: "Karácsony a 114. utcában". Elektronikus hírlevél: Habár már 50 éve elhúnyt, gondolatban minden karácsonyt dédnagyanyám házában töltök, Washington DC-ben. Tartsál velem, amint felidézem gyerekkorom keserédes ünnepi emlékeit minden vidámságával és ajándékaival, veszteségeivel és szeretetével.
Istentisztelet alatt az isten haláláról gondolkodtam: e nélkül nincs lelkészi hivatás. Amerikában ennek köszönhető, hogy a mainstream kereszténységnek olyan tekintélye volt. És végig a történelemben. Ezt mutatja a kereszténység története: az isten halála Pál apostollal kezdődött, majd Nietzchével és Freud-al új szakaszba lépett, amit implicit a humanizmus visz tovább. Az uu-k is fel kellene ismerjék. Egészen uu kezdek lenni... Ez az istentisztelet más volt. 10 hét alatt a tekintélyelvű benyomást felváltotta egy másik, ahol az értelmiségi eszmének is tere van.
Kijövök, Randy és Julie bemutatnak a lányuknak, aki szabadságon van itthon New York-ból. Megbeszélünk egy utolsó ebédet. Katie-nek megköszönöm, hogy vendégként résztvehettem a tanfolyamokon.
Ebédelni mentünk Don-ékkal és Henry-ékkel. Don-ék fia, Mike ma pár napra hazaköltözik, válik. Patricia kért, hogy maradjak. Az ebédnél Markról volt szó, felsőosztályú "fehér" kultúrájáról (Washington, Chicago). Kihoznak két jókora húsos szendvicset, pirított kenyérrel, meghintve porcukorral. A gyerekek iPhone-őrületéről van szó: az asztal alatt is "text"-elnek, úgy nyomkodják gombokat, hogy oda se néznek.
Ebéd után elmentem a Powell's-be. Vettem még két Erich Fromm könyvet. Olvasgattam. Még három nap... Sétáltam a belvárosban, a gitárost hallgattam, azzal az érzéssel, hogy része vagyok annak UU-nak, amely benne van a körülöttem lévő város szellemiségében.
Az utóbbi két napban nekifogtam olvasni Fromm-ot (The Dogma of Christ). Más itten lélektannal foglalkozni, kézzelfogható a szükség. Az iskolákba is be kellene vezetni. 
Régen a valláserkölcsi nevelés épp ezt a szerepet töltötte be. Sok felekezeti iskola van Magyarországon is. Annakidején a lélektan tabu volt Romániában. Egy diktatúrában a neurotikusok rendszer-ellenesek, mert betegségükben a rendszernek épp annyi szerepe van, mint a családi hagyományoknak. A főtéren fiatalok álldogálnak, szórólapot nyomnak kezembe: "God says please do not go to Hell". Vacsora: magyar kolbász. Utána elmentem venni valamit Hildáéknak a Rossban.
