Átnéztem újra Don munkáját, javítgattam. Eldöntöttem, hogy itt hagyom ezt a pályázatot, ő adja fel. Alakul a kép. A teológia tabu-jellegéről elmélkedtem, tekintélyelv és tudatlanság viszonyáról.
Újra az egyetemen. Két diáklány törökülésben az asztal tetején. A tanárnő szemben velük a terem másik végében, a többiek körben. Frederick Douglas és Abraham Lincoln rabszolgaságról vallott elveiről beszélgetnek. Laza, aktív társalgás, mindenki megpróbálja használni a fejét, saját meglátásaival összehasonlítani Douglas és Lincoln szemléletét. A tanárnő kérdéseket vet fel, érdekes ellentmondásokra mutat rá. Csodáltam milyen nyugodtan követik egymást a hozzászólások, mindenki tudja mikor fejezte be a társa, és veheti át a szót. Nem vágnak egymás szavába. Ha véletlenül egyszerre szólalnak meg, rögtön átadják a szót. (Olyan mint a közlekedés.) Spontán megy a beszélgetés és mégis haladnak a terv szerint.Ellentéte a tapasztalataimnak. Felfedezem a koncentráció képességét az összefüggések követésében. Összehasonlítás: tanulmányok a valóság elemzésével ill. annak kiiktatásával.
Lincoln szerint az unióhoz tartozó államokban lévő rabszolgaság intézménye adott, el kell ismerni, mint szükséges rosszat, de nem szabad az újonnan csatlakozó államokba is bevezetni. Joe-val megettünk egy újabb tányér lencselevest abban a közeli büfében és közben térképet rajzolt (fejjel lefelé), amelyen bemutatta az északi és déli államokat és megmagyarázta mely új államokról volt szó (Nebraska és Wisconsin). Felidéztük az irodalmi műveket, amelyekben szökött rabszolgák szerepelnek (Huckleberry Finn, Tamás bátya kunyhója).
Tiszta idő van, de eléggé hideg, siettem vissza. Közben kiszálltam a piacnál. Míg jöttem visszafele rájöttem, hogy ha megszabadulunk a tekintélytől felismerjük az embert és felszabadul a szeretet.
Vacsoránál itt volt Don-ék barátnője (Pamela), aki a Jung Oregoni Társaság tagja. Hosszasan beszélgetünk Jungról és az önéletrajzi könyvéről, amit ő most olvas (én tavasszal vettem meg a Powell's-ben). Részleteket idézünk fel belőle, nagyokat nevetünk. Ajánlott péntekre egy előadást: "Sors álmok, az álmok sorsa", egy New York-i analitikus előadása Jung álom-elméletéről, utána egész napos kurzus. Megörülök a lehetőségnek, az előadás 12 dollár, erre feltétlenül elmegyek.Vacsora közben felfedeztem egy újabb változást: ragaszkodni a tényekhez. A társalgás nem szükségképpeni összefüggéstelen csevegést jelent.
Ez a nap az értelem felfedezésének a napja volt.
