Zarándok Amerikában

Miután beszéltünk ki kellett mennem egy sétára. Szép idő volt. Hosszan gyalogoltam keletnek, végig a Broadway-en és a Sandy Boulevard-on, több kilómétert. Egy buszmegállóban leültem egy padra. Hihetetlen megint, hogy itt vagyok.

Négy órára értem haza, egy kicsit elvert az eső. Szemerkél, szitál, eláll és kezdi megint.

Öt órakor elmentünk Don-ék "kínai fia" családjához, Xi-ékhez vacsorára. Ez a családnevük, csi-nek ejtik. A keresztnevükről elmondták, hogy a kínaiaknál mindenkinek egyéni neve van, a férfi nevének jelentése kb.: csendes béke. 26 éves volt, amikor kijött tanulni, 23 éve, 20 dollárral a zsebében. Itt tartózkodása alatt történtek a Tienan téri események, az amerikai kormány menedékjogot adott az itt tartózkodó kínaiaknak. Szerencséje volt. Egész életében tanulta az angolt, a BBC-t hallgatta, ide készült. Itt a főiskolán könyvelést tanult, de nem érdekelte. Megtanulta magától a számítógépeket összerakni, javítani, programokat írni. Saját cége van, egy gyönyörű, új épületben, amit megvett kölcsönből. Gépeket rak össze, ad kölcsön, karbantart. Ma már az interneten keresztül dolgozik. Naponta így 20 kuncsaftot tud kiszolgálni, míg azelőtt autóval csak hármat ért el.

A céghez mentünk először. Új, egyszintes épület egy nagy komplexumban. Recepció, két iroda, raktárhelyiségek, egyéb helyiségek, konyha. Egy előadó terem asztalokkal. Tanfolyamot is tartott. Ez a terem pillanatnyilag tele volt alkatrészekkel. (Elmondták: nem ment neki az oktatás.) Általában mindenütt alkatrészek halmaza. Az asztala tele papírokkal. (Két alkalmazottja volt, de szűken mérte a fizetést.) Nagyon energikus, magyaráz, nevetgél, büszkén mutogat. Nagy ablak előtt állunk, magyarázza a kilátást a kertre: patak, őzek, darvak. Kint sötét van, nem látunk semmit. Gyorsan beszél, nagy lendülettel, kapkodva. Viccel, nevet. Csodálkozom: nagyon európai a modora, unokabátyáimra emlékeztet a sok elektronikus herkentyű között. (Megjegyzés: kissé zavarban voltam a nagy teljesítmény láttán, nem tudtam a lelkesedésébe belekapcsolódni, később csalódottnak tűnt.)

Megyünk vacsorázni. A ház előtt, a garázsban három autó, az egyik vadonatúj, a kisebbik lányé, aki most érettségizett.

Két lánya van: az egyik Angela, másik Patricia. Mindkettőből orvost akar faragni, ezért feszültség van a családban. A lányok már amerikaiak, maguk akarják eldönteni. A 21 éves főiskolára jár: történelem és lélektan érdekli. A másik 18 éves, raquetball bajnok. Csendes kínai. A felesége szintén. Kicsi, nagy kerek fejű, mosolygó, élénk. Dolgozott egy ideig kínai vendéglőben de most csak főz és takarít a férje irodájában. Iszonyúan töri az angolt, semmit nem értettem, de szívesen beszélt.

Guipen megmutatta a házat. Ellentétben a többi otthonnal, ahol eddig jártam itt vadonatúj minden. Nagy zongora az előtérben, mindkét lány tanult. Nagy ebédlő asztal. Hatalmas nappali, kb. másfél méteres LCD tévé, nagy konyha, közepén nagy munkaasztal. Külön hálók az emeleten, még egy dolgozó, két fürdő. Az egyik óriási. A ház 10 éve épült. Mögötte kert, fa terasz.

Az asztalfővel szembe ültetnek, bal oldalamon a háziasszony. Nagyon finom a vacsora: lazac zöld hagymaszár darabokkal, csirke darabok valami édes-savanyú mártással és zöldséggel, disznóhús hasonlóan, kisebb, vékony szeletekben, főtt rizs, spagetti, stb. Ötféle étel. Mind nagyon finom. Utána különféle sütemények fagylalttal. Patriciáék megjegyzik: a háziasszony nagyon jól főz, de kínai étterembe inkább ne menjek. Nevetnek (ez utalás volt munkahelyére).