Zarándok Amerikában

Ma nagyon jó volt, hogy beszéltünk. Kimentem és vettem egy csomag virslit. 8 darab volt benne, olyan jó frankfurti, a rövidebb fajtából. Igazi volt, finom (nincs fahéj benne.) A mikróban melegítettem meg, de lehet nem olyan jó, mint a tűzhelyen.

A csütörtöki kirándulás elmarad, mert esőt jósolnak. Patricia holnapot javasolta, írta a társaságnak, hogy én nem tudok jönni. Erre John azt kérte, hogy halasszák a következő hétre, és utána majd menjünk be hozzá egy teára. Ingrid erre azt írta ő se tud menni holnap.

Öt óra után kimentem, elgyalogoltam a Broadway-en a Willamette felé. Nagyon kellemes, langyos idő van, szépek voltak a dombok a folyón túl. Telihold, csillagok. Vacsora finom sült volt, krumplival, marokkói kenyérrel, amit Patricia sütött (olyan kis lapos, kerek, lapótya-szerű, világosbarna kenyér, egész jó). Beszélgettünk, említették, hogy van egy farmer barátjuk Montana-ban, az unokáikat egyszer elvitték hozzá. Mondták, ha visszajövök meglátogatjuk, 20 óra vonattal.

Kimentem sétálni, tettem egy nagy kört nagy tempóban. Nagyon felvillanyozódtam, vártam, hogy még megtudjak valamit erről a cowboyról. De emellett: a tegnapi nap megváltoztatta a dolgokat. Jó volt hazamenni, beszélgetni.

Jó program volt a tévében. Az ősember története 5 millió éve kezdődött. 3 millió évig két lábon járt, de lapos volt a koponyája, mint a majomnak. 2 millió éve nagy ingadozás volt a klímában, akkor kezdődött az agy mérete fejlődni.

Gondolkodom a tegnapi tapasztalatokon: A vallásos korlát a tekintély, az ösztön korlátja, és ez maga az én-elfojtás. A tekintéllyel való szembeszállás, az értelemhez, öntudathoz való ragaszkodás az önbevállalás. Önállóság- és teljesség-érzést hoz, melyet az ösztön-élethez való "jog"-ként érzel működni.