Voltam az egyetemen Joe-val. A kurzus, The American Intellectual Tradition (Amerika intellektuális hagyománya) a könyv címe is, amit használnak. A két vallásos nagy ébredést (Great Awakening) tárgyalták, Jonathan Edwards (1730?), majd Elmer Gantry tevékenységét a függetlenségi háború után (1790). (Elmer Gantry-ről ld. Sinclair Lewis könyvét. Felelevenedett a film, amit gyerekkoromban láttam Burt Lancaster-el.)Érdekes volt, hogy beszélgetés formában zajlott, mint az egyháznál tapasztaltam. Tanárnő: "Mit gondoltok, mikor lehetett az első Nagy Ébredés?" "Mi volt a kiváltó oka, és a célja?" Majd összefoglalta a válaszokat. Így haladt az óra, kedélyes beszélgetés keretében. Kb. 10 diák, 2 nyugdíjas (én: vendég).
Joe mindenkinek bemutatott. Először egy Sylvester Stallone kinézetű, harmincas, napszemüveges pasasnak, míg vártunk. Majd tanárnőnek, többi diáknak, még a büféseknek is, ahová betértünk az utca másik oldalán. A büfé előtt három diáknak, akik kérdezgettek. Említettem tanulmányaimat. Különleges élmény volt fiatalokkal beszélgetni erről a témáról. Érdekes, hogy ezeket az embereket mennyire érdeklik ezek a szellemi tudományok...
A kurzus után Joe bevitt a büfébe egy lencselevesre. Reszelt sajt volt a tetején, mellette mesclum saláta ecetes dresszinggel. Kenyeret is kértem, mire a vietnámi lányka kihozott valami apró, mákos zsemle-szerűséget, feldarabolva. Angol tanárnak készült.
Kifaggattam Joe-t az amerikai oktatási rendszerről. Elemi iskola (1-8), high school (9-12), undergraduate school (4 év?), főiskola, egyetem. Grades: bachelor, undergraduate, grade, masters, doctorate. Mindenhová beiratkozhatsz, kihagyhatsz fokozatokat. Egy dzsungel, lehetőségekkel. Egésznek érzem magam.
Utána: ugyanazt éreztem, mint a humanisták után. Felszabadulást, majd haragot a megélt rendszer (és a nacionalizmus) iránt. Majd megértettem valamit. Felelevenedett első teológus évem. Erdő professzor úgy meredt rám diktálás közben, mint egy szobor. Ilyen megdöbbentően könyörgő szemeket életemben nem láttam...
Felismerés: az unitáriusok elvetették az eredendő bűnt, vele a kegyelmet is.
Itthon Don folytatta: van a PSU (Portland State University), az Oregon State University és az Oregon University. A PSU a nagyobb (32.000), a másik kettő kb. 25-25.000. Fia egy kétéves főiskolát jár, 8 negyedév, negyedévente 1000 dollár. Ha nem vagy oregoni: 40.000.
Don meséli: a pszichológusok szerint a gyerek fejlődésére káros ha megbuktatják, ezért mindenkit át kell engedni. Így maradnak teljesen tudatlanok. Ha jól kosarazik valaki, az elég. Nemrég egy kollégája mesélte, aki még tanít (könyvelést): óráján nem engedi a diákokat mobilt használni számolásra, mert SMS-ben súgnak egymásnak. 40% jövedelemadó számítás, diák: "Tudom, hogy kell 50%-ot számítani, de nem tudom a 40-et..." Számoszlop összeadása: "Mit kell csinálni a megy tovább-al"? Osztás: "Mi legyen a maradékkal?"
Miután beszélgettünk kimentem egyet járni, hogy megemésszem. Este. Köröztem az utcákban.
Patricia nincs itthon, Don elhívott egy "waffle"-re. Érdekes, szép, tágas hely (Elmer's). Kandalló. Régen ide jártak a gyerekekkel. Nyugdíjasok az asztaloknál. Kiválasztottam egy jól hangzót: waffle eperrel, tejszínhabbal. Kérdezi a srác: Mivel kérem: kolbásszal, sonkával?... Nézem Dont: nem értem.... mondja: választhatsz. Mondom, fogalmam sincs, mit ajánlasz? Kolbászt. Jó, legyen kolbász... Kérdezi a srác: A tojást hogy kérem? Miféle tojást???... nézem Dont: milyen lehetőség van? Nevet, mondják mind a ketten: tükörtojás, rántotta... Mondom a srácnak: legyen rántotta...Van egy mini-kaszinó is a vendéglőben, ez a kaszinó lánc évi 1 milliárd dollár adóbevételt jelent. Ezzel finanszírozzák az oktatást. Az indiánoknak is vannak ilyen kaszinóik, adómentesek. Némelyek cserébe nagy összegeket adományoznak közügyre ebből, mások semmit. Az indiánok területén saját rendőrségük van. Az FBI csak akkor avatkozik be, ha főbűnt követnek el (felony - gyilkosság, nemi erőszak, fegyveres rablás, stb.) Az FBI-ra haragszanak, mert sokszor ok nélkül kiszáll. Patricia családjáról beszélgettünk, apja 8 osztályt végzett, karbantartó volt egy vízerőműnél. A 30-as években, a válság idején indította a kormány ezt a projektet. Egy bátyja volt, az erőmű környékén heccből felborogatta a vécéket. Kiszállt az FBI.
Kihozzák a vacsorát: elém tesz a srác egy nagy tálat: középen eper-befőtt, körben tejszínhab. Mindez puha kalács-szerűségen. Mellé egy másik tányérban három kis virsli-szerű kolbász, mellette két tojásból rántotta. Kis kenyérrel három étkezésre elég lenne. Nézem a srácot, mikor leteszi elém: élvezi. Megcserélem a tányérokat, megeszem először a kolbászt rántottával. Amúgy nagyon finom, de kenyér nélkül... A waffle is nagyon finom, de sok. Negyedénél kérdezem Dont: elvihetem? Persze. Szól a srácnak. Kijön és letesz egy műanyag dobozt a tányérom mellé, kinyitva. Jól van, belekanalazom...
Este kimentem egy rövid sétára megint, aztán eszembe jutott, hogy ezt még le kéne írjam...
