Zarándok Amerikában

Kérésemre Vancouverbe megyünk, buddhista jellegű istentiszteletre. Itt is be kellett mutatkozni. Felálltunk és elmondtuk honnan jöttünk. Kórus, Patrick vezényel. A prédikáció témája: a hang. Ezzel a témával én is foglalkoztam. A lelkész a hangképzés érzelmi, lelkiállapot, és jellembeli vonatkozásairól tart előadást.

Megfigyelem a visszafogottságot. Mint a többiek, ő is felolvas. Összehasonlítom a humanista lelkész előadásával és a humanista egyesület rendezvényeivel. A lényeg: ha egy tudományos jellegű téma, előadás van, akkor van egy bizonyos közös értelmi-érzelmi hullámhossz. Ha vallásos, akkor ezt egy szimbólum váltja fel, ez lesz a közösség jelképe. A lelkész szerepe a szimbólikus megjelenés, amit a szertartásos elemek (kehely gyújtás, csengő, stb.) kiemelnek. Gondolkodom: a szimbólum épp annyira választ el, mint amennyire összeköt. (Dávid Ferenc problémája.)

Patrick is tartott egy jópofa előadást az éneklésről. Utána bemutatót, gyakorlatot, majd egy háromszólamú énekre tanította a gyülekezetet. Ének együtt a kórussal blues válasz-énekléssel. Érdekes szokás: taps helyett összedörzsölik a tenyerüket.

Meditáció: gondolj egy szerettedre, majd mondd ki a nevét hangosan. Csend, majd innen is, onnan is elhangzik egy-egy név. Gondolj távolabbiakra. Gondolj az egész emberiségre és foglald őket egy szeretet-közösségbe.

Visszafele Patricia megmutatta azt a Vancouver-i főiskolát ahol 17 évet dolgozott. Itt volt egy feladat, amire pénzkeretet kapott az intézmény és meghirdettek rá egy állást. Tanácsadással, a tanulók beilleszkedésének, problémáinak kezelésével foglalkozott. 350 jelentkező közül választották ki. Ezt a munkát azóta nem tölti be senki.

Patricia Montanában érettségizett, majd a portlandi egyetemen társadalmi munkás diplomát szerzett. Don-al Montanában találkoztak, ahol ő az egyetemet végezte. A női jogok volt a fő érdeklődési köre. Ez akkor kényes téma volt, Amerika a változás korát élte. Míg tanulmányait végezte Portlandban, már megvolt a két gyerek, tehát ismerte az ezzel járó nehézségeket, ezért is tudott sok embernek segíteni. Mint a női jogok harcosa közszereplést vállalt (tévé, rádió, újság). Ez kiszolgáltatottságot, de ugyanakkor viszonylagos védettséget is nyújtott. Elismerték, és az általa indított nőmozgalom "anyjának" tekintették. Azóta évente szerveznek találkozót a tiszteletére, többezer ember jelenik meg ilyenkor.

Később hiányzott az életéből a közösség, így találta meg a UU-t. Vancouverben nem volt egyháztag, itt nem is járt soha. Ez a közösség hagyományosabb volt, mint a portlandi.