Délután elbicikliztem megint a Columbia folyó felé, hogy megtegyem azt a kört, amit a múltkor csak félig tettem meg. Csodálatos a táj a folyó mellett! Jobb oldalán a repülőtér. Folyamatosan szállnak le a gépek majd fel a Mount Hood fele. Többször is megálltam fényképezni és felfogni a hely szépségét. A hídnál leültem és megettem egy almát.
A Fremont street-en jöttem visszafele egy temető mellett (Lonely Pine Cemetery). Nincsenek sírhantok, csak sírkövek. A kerítéshez közeli részben sírkövek sincsenek, csak egy tábla a földben. Az út mellett mindenütt fa villanyoszlopok. Befordulok a mellékutcákba, szép kis házak között járok. A tök sok helyen még mindig ott van.Miután visszajöttem 4 óra volt, séta a Lloyd Center fele. Bementem A Safeway-be, gondoltam most szétnézek egy másik bevásárló központban is. Aztán ha már ott voltam bevásároltam. Nagyon érdekes az a zsúfoltság, a rengeteg áru, a sokféle kultúra sokféle illata... Elgondoltam milyen volt Romániában, mikor semmi sem volt. És milyen érzés lehetett azoknak, akik akkor jutottak ki valamilyen módon, és ezt látták... Biztos sírva fakadtak... Elképzelem, milyen lehetett azoknak, akik kijöttek életet kezdeni.
Este vacsorára magyar kolbász. Mellé laska. Marhahús parmezán sajttal megszórva. Vékony zöldbab párolva. Patricia megint elment abba a német boltba. (Azt mondja, épp arra járt.) Lefényképezte az asztalt, mikor nekiláttunk. Az az érzésem nagyon eltérnek az én kedvemért a megszokott étrendjüktől. Utána én készítettem a desszertet: gofrit. Don kettőt is vett. Kérdeztem Patriciától: jó volt? Azt mondja: túlságosan is... Ez nagyon más, mint amit ők szoktak sütni.
Vacsora után egy hatórás western film nézésébe kezdtünk Donnal. Kedvenc filmje: "Lonely Dove". Kellemes ajtai emlékeket idéz fel a naturisztikus hangulat: tyúkok, disznók, farmerek.
