Az előadást egy 60 körüli, energikus egyetemi tanár tartotta. "America's Role in a Multi-polar World" (Amerika szerepe egy multipoláris világban). Hírlevél (Northwest Humanist Monthly):
Robert Schmidt professzor ötrészes előadás-sorozatot tart "Új irányzatok az amerikai külpolitikában" címmel. Schmidt professzor bemutatja elképzeléseit milyen változások vezethetnek egy biztonságosabb világhoz. Vajon jobb együttműködésre volna szükség Oroszországgal és Latin Amerikával? El kell-e ismernünk Kubát? Alkalmazható lenne-e egyállamos elképzelés Izrael/Palesztina esetében? Hogyan vethetünk véget a háborúnak Irakban és Afganisztánban? Hogyan viszonyuljunk a csődbe jutott országokhoz, és azon államokhoz, amelyek elnyomják saját népüket? - Ez a tanfolyam új megoldásokat vesz fontolóra és változásokat javasol az amerikai külpolitikában.
Szórólap: Robert Schmidt nemzetközi kapcsolatokat, teológiát és világvallásokat tanított a portlandi Concordia Egyetemen. A politikatudományokban doktorátusa, és több teológiai végzettsége van. Tanfolyamokat és előadásokat tartott a következő országokban: Nigéria, Zimbabwe, Németország, Japán, Kína, Kazahsztán és India. Utazásai során járt Oroszországban, Ukrajnában, Szlovákiában, Cseh Köztársaságban és Mexikóban. Előadásokat tart Portlandban: Clark College, The Humanists of Greater Portland, Senior Studies Institute, néhány Oasis tanfolyamon, Terwilliger Plaza és Willamette View.
Kivetítő, távirányítóval váltogatja a képeket, infravörös lámpával mutogat. Nagyon szemléletes. Felsorolta Amerika részvételét az első világháború után a világpolitikai eseményekben. A második világháború után békefenntartó szerepe volt, majd különböző háborúkban vett részt különböző megfontolásból. Ma már nincs világhatalmi hegemóniája, a háborúkban való részvétele sem egyértelműen humanitárius, gyakran anyagi hasznon alapul. Előadás után félórás megbeszélés következik, kérdések, válaszok hangzanak el. Körbehordozzák a mikrofont.
A végén programokat ajánlanak (pl. Greg Mortenson, a Three Cups of Tea szerzője előadást tart decemberben az operaházban). A házigazda javaslatot közvetít: legyen zene is, mint egy egyháznál, de rögtön hozzáteszi: Na persze, nem az az istenes éneklés, hanem klasszikus és egyéb darabok. Kijáratnál fatál, benne dollárok. Űrlap, kérik töltsem ki. Név, cím, e-mail cím. Összeszedtem a szórólapokat. Sütemény, kávé, üdítő.
Tiszta hely, jól éreztem magam. A humanista egyesület (AHA) kifejezetten világi (secular) - ezt kihangsúlyozzák. Sok az ateisztikus elem (lásd a szórólapokat), míg nagy az igyekezet, hogy a közösség ugyanazt a szerepet töltse be, mint egy egyház. Vasárnapi előadásaik vannak és lelkészeik, akik lelki, életszemléleti, erkölcsi tanácsadást, szertartásokat (esküvő, temetés, stb.) végeznek.Vettem a Fred Meyerben 4 db sült csirkeszárnyat. 3,56 dollár. Jó drága, nem is vettem egyebet. Bemostam, de só helyett valami édes volt rajta, mintha mézzel lett volna bekenve. (A kovászos uborka is finom, de ennek is van valami mellékíze, nem tudom beazonosítani.)
Délután. Gyönyörűen süt a nap, egy felhő sincs az égen. Túra a Columbia folyó felé. Először rossz irányba fordultam, a Columbia sugárútra. Iparterületi útra tértem rá, amely kivitt a repülőtér környékére. Úttorlasz, visszafordultam. Arrafelé a távolban gyönyörű a Mt. Hood és a Mt. St. Helens. Visszafelé csináltam két képet (a Mt Hood a távolban), majd megtaláltam a jó letérőt és kimentem a part felé.Újra közeledett a hegy, mind szebb lett, megálltam fényképezni. Egy kerékpáros lassít: "Can I help?" Kiértem egy szép bicikliútra. Tanulmányoztam a térképet, egy pasas pakolta befele kerékpárját autója csomagtartójába: "Can I help?" Mutattam merre akarok menni, mondja, hát az hosszú lesz, jön az este. A nap tényleg ment lefelé, így csak a folyóig mentem. Ott is csináltam két képet, aztán nyomtam visszafelé. Háromnegyed óra alatt visszaértem, de eléggé elfáradtam. Írtó nehéz ez a bicikli.
