Megyek az egyetemre. Útközben Dávid Ferenc és a freudi kasztrációs komplexus összefüggéseiről elmélkedem, ill. az LGBT jelenlétéről az egyházakban.

Joe-val és Maryann-el a PSU-n Amerika intellektuális hagyományáról kurzust hallgattunk. Most egy másik nő volt az előadó tanár (Dr. Patricia A. Schechter), az előző súlyos beteg. Joe mindkettőnket bemutat neki. Energikus, magas, középkorú nő, göndör hajjal, sok foggal. Egész testével magyaráz.

Egy diák ismerteti Henry David Thoreau északi és George Fitzhugh déli filozófus államról, társadalomról, gazdaságról és a rabszolgaság intézményéről vallott elveit. A másik diák: férfi és nő viszonyáról és annak szerepéről a politikai gondolkodásban északon és délen. Nagyszerű élmény volt, megkérdeztem a tanárnőt jöhetek-e még. Igen, természetesen, szívesen lát.

Utána ebéd egy thai vendéglőben. Levest kértem, egy nagy adagot. Egy egész tálat hoztak, spagetti volt benne, hagyma és kolbász darabok (húsgombócnak nevezve). Majd felfaltam a tálat, nagyon jólesett a híg lé. A spagettit egy kis kerámia kanállal és villával manővereztem. (Pálcikák mellőzve.)

Utána elmentem a Powell's-be, hogy megvegyem azt a könyvet, amiből tanultak. Ezen kívül még vettem hatot 38 dollárra: három Jung, két Fromm, egy Frankl. Hazamentem, lepakoltam, vissza az egyházhoz: egy újságíró előadása volt 7 órától.

Betértem a MacDonalds-ba, vettem egy jókora hamburgert. Nem azt kaptam, amire gondoltam, a kóla és szalmakrumpli kimaradt, a reklámozott gombás hamburger (Angus) viszont nagyon jó volt (3.99). Kint a kútnál ittam rá vizet. Egy pár napja el voltak zárva ezek az ivókutak valami fertőzés miatt (ilyen még nem volt), de most megint van víz mindenütt.

Még volt egy órám, elsétáltam megint a könyvesboltba. Kezd kialakulni a szokásom. A bejárat fölött tábla: Üdvözlünk a Powell's Könyvek Városában! Kilenc, színkóddal ellátott helyiségünk van, négy emeleten. Az épület egy egész utcatömböt elfoglal. Ez 68.000 négyzetláb könyvesbolt! Szánj egy kis időt a tájékozódásra, majd ragadj meg egy térképet és fedezd fel a világ legnagyobb használt és új könyvesboltját! Alatta témák 115 kategóriában, az említett színkódokkal ellátva. Ime a vörös terem:

Amint látható, a polc-sorok számozva vannak: Nyelvek 815-826; Egészség 827-842; Metafizika 869-878; Pszichológia 843-848, stb. Freud és Jung egy egész polcsort elfoglal. Minden szobában információ. Rákérdezel egy könyvre, belenéznek a gépbe, és mondják az emeletet, szoba színét, polc-sor számát. Négy éve próbára tettem őket: Henry Clarke Warren: Buddhism in Translations. 20 éve keresem. Megvolt! Egyetlen darab.

Már egész otthon érzem itt magam: délelőtt a női wc-be gyalogoltam be. Olvasgattam. Nézem: 7 perc van még 7 óráig! Szaladtam fél mérföldet, pontra odaértem az egyházhoz. A kapus már tudta mire jöttem. Elektronikus hírlevél:

Back from Afghanistan (Most jöttem vissza Afganisztánból). Hétfő, nov. 30, d.u. 7., Buchan épület. A Béke Csoport meghív a Jordániában tartózkodó Tom A. Peter Közel-Kelet és háborús tudósító beszámolójára, aki rendszeresen közöl a The Christian Science Monitor és a Global Post hasábjain, és iraki helyszíni elemzést készített a National Public Radio (Nemzeti Közszolgálati Rádió) számára. A rendezvényre a belépés ingyenes, de adományokat elfogadunk afganisztáni humanitárius célokra. Szórólapok a Béke Csoport asztalánál.

Fiatal, arab-szakállas újságíró mesélt az afganisztáni helyzetről és arról, hogy mennyire átláthatatlan és megkérdőjelezhető az amerikai jelenlét és segítség. Egy erőművet építettek amerikai adományokból jóval a tervezett költség fölött (180 helyett 305 millió dollár), de a működéséhez szükséges olajat nem tudják biztosítani. Fél kapacitással működik. Az országban hiányzik az elektromos közmű, a házakban legföljebb egy égő van. Vannak olyan falvak, ahol tükröt sem láttak az emberek. Egy segélyszállítmány miatt - amit egy amerikai katona szervezett meg otthon élő testvére segítségével - lefejezték azt az embert, aki azt elfogadta, a testét kiszegezték elrettentésképpen, csupán mert kollaboránsnak tartották. Választások: egy pár ember tölti kifele az űrlapokat, nem zavarja őket, hogy a nyugati újságíró fényképez. A hivatalos álláspont szerint az amerikaiak csak azért vannak ott, mert félnek, hogy a talibán a helyüket elfoglalja ha eltávoznak. A zavaros állapotokat tükrözi, hogy a határ mentén sok helységben nem tudják melyik országhoz tartoznak: Afganisztánhoz vagy Pakisztánhoz. Megtámadták az átutazókat határsértés vádjával, holott a térkép szerint még mindig Afganisztánban jártak, 5-10 mérföldre a határtól. Alvállalkozók több ezer munkást szerveztek Indiából, akik 2000 dollárt fizettek be. Munkát nem kaptak, hazamenni nem engedték őket. Egy sátorban laktak két hónapig, ahol 6 emberre egy ágy jutott. Greg Mortenson nagyon elismert az arab világban, könyve kötelező olvasmány. Iskolái jól működnek, szemben a talibánéval.

Dr. Mark Morrison-Reed beszolgáló lelkész: "Never the Water; Only a Wave" (Nem a víz, csupán egy hullám). Buddhista jellegű beszéd a változásokról. Semmi sem állandó, minden változik. Elektronikus hírlevél: A változás az élet törvénye, életünk pedig távoli partok fele tovagördülő hullám. Személyes történet arról, hogyan értettem meg az életet és az örökkévalóságot.

Délután: Temple Baptist Church, the Dickens Carolers Holiday Concert. Patrick tagja ennek a csapatnak, ő hívott. Inkább európai színházhoz hasonlító templombelső, karzattal, pódiummal. Az előttem levő szék támlájára szerelve a szokásos "fazseb" az énekes könyvvel és Bibliával, illetve programfüzettel, ürlappal és ceruzával.

Műsor előtt beszélgettem a mellettem ülő túlsúlyos fiatal nővel, aki elmondta, hogy egy felekezeten kívüli keresztény gyülekezet tagja. Kérdezgettem az elveikről, közösségi életükről.

Koncert után felfedez Susan, találkozom Patrick szüleivel és barátaikkal. Sütemények és forralt almabor (fahéjjal) a gyülekezeti teremben. Susan megkérdezte: nem zavart a vallásos téma az énekekben? Mondtam: nem, minden kornak megvan a maga szellemi filozófiája, a műveket a megfelelő összefüggésben kell érteni. A maguk szimbolikus nyelvezetével fejezik ki az örök témákat. Erről beszélgettünk. Utána még elmentem a Powellsbe.

Reed College, Cooley Art Gallery: The Language of the Nude. (A meztelenség nyelve.) Négy évszázad az emberi test kiábrázolásában. A meztelenség szimbolikája a művészetben. Fordítás a honlapról:

Évszázadokig a meztelen test volt a legkifejezőbb eszköze az emberi ideáloknak. Vallásos alakok, istenek és istennők, hősök és elvont eszmék találtak kifejezésre a leplezetlen emberi testben. Ez a kiállítás 60 ritkán kiállított darabból áll, a Sacramento-i (California) Crocker Art Museum gyűjteményéből. Bemutatja a meztelenség helyét a művészetben, az európai ember ideáljai és vágyai jelképét. Választ ad arra, hogyan látták a művészek az emberi testet. Elemzi pl. Michelangelo és Raphael hatását a 16. században, a francia festőakadémiáét a 18. században, továbbá a test megjelenítését a keresztény művészetben, klasszikus mitológiában és irodalmi művekben. A kiállítás Michelangelo tanulmányokkal kezdődik, többek között ezzel az alak-tanulmánnyal az Utolsó Ítéletből, amelyet a művész barátjának, Danele da Volterra-nak tulajdonítanak.

Klasszikus művek, mellettük elemzés: miről szól a fesmény, minek a szimbóluma rajta a meztelenség? Tisztaság, őszinteség, igazság.

Jó volt itt bolyongani. Egyedül a világban. Elolvastam az összeset.

Üldögéltem a Grant parkban, majd elsétáltam a Broadway-en és a Sandy Boulevardon egy darabig.

Este Randy-éknél újabb hálaadás vacsora. Kivonulás a konyhába a tálakhoz: a pulykához és a sokféle körítéshez. Vendégek: Don és párja, egy angol nő, aki Kenyában született, és 30 éve él Portlandban. Randy régi barátja: félig fekete láb indián feleségével. Montana-i rezervátumban nőtt fel. Különös izgalom volt vele beszélgetni. Erdélyi emlékeimmel hasonlítottam össze az övéit. Mintha vizsgáztam volna. Stephen E. Ambrose könyvében (Undaunted Courage) a fekete láb indiánok voltak a legbarátságosabbak. Lewis és Clark csak nekük adott el lőfegyvereket.

Nagyon jó volt a vacsora. Utána desszert: kétféle pumpkin pie (ami lényegében tök-torta). Randy előadást tartott az iPhone-járól. Letöltött egy programot, amivel egy pohár sört lehet tölteni és pontokat lehet rá kapni.

Don vitt haza. Lánya New Yorkban utazási irodának dolgozik.

Hálaadás vacsora Eugene-ben. Randy, Julie, Charlie. Esett az eső, és dugó volt az I5-on, másik útvonalon mentünk. Útközben Julie munkájáról beszél. Ha pl. valaki jelentette, hogy szomszédjában zavart ember lakik ő kiszállt és felmérte a helyzetet. Ha szükséges volt, javasolta intézeti kezelését. Volt ilyen a kommunizmusban is. Egészséges emberek intézeti kezelését "javasolták". A rendszer-ellenességet könnyen lehet elmebajnak tartani. És be is lehet bizonyítani bizonyos kezelési idő után...

A házigazdák: Nancy tanárnő, Will pszichológus és zenész. Két fiatal lányuk, egy fogorvos és egy túlsúyos barátnőjük a további vacsora vendégek.

Vacsora előtt mindekivel elbeszélgettem. Mikor kiderül mivel foglalkozom lendülettel vetik bele magukat saját elképzelésük elbeszélésébe. A fogorvosról kiderül, hogy filozófus ambíciói vannak, kritizálja a hagyományos vallásos hitelveket. A fiatal lány japánt tanul már 10 éve, az írásjelek filozófiájáról beszél és a legújabb áramlatról az amerikai filmekben: a vámpír-kultuszról. Azon töprengünk vajon milyen lélektani probléma ad erre magyarázatot...

Kész a vacsora, kivonulunk tányérunkkal a konyhába. Sorra vesszük a tálakat. A pulyka mellé 5-6 féle körítés kerül: mesclum és egyéb saláta, tőzegáfonya, pulyka-töltelék, krumpli-püré, stb. Az asztalfővel szemben ülök, két oldalon a két lány.

Vacsora után beszélgetés. A háziasszony tanárnő, kisegítő iskolákban tanít és tanároknak tart továbbképzést. Indián rezervátumban is járt. Az idősebb lány most végezte a főiskolát, egy márkás édességboltban eladóként dolgozik, míg szakmájában megfelelő állást talál.

Randy mesél egy show műsorról, amelyben három ajtó közül kell választani azt, ami mögött a nyeremény lehet. Választás után a műsorvezető felajánlja a megmaradt kettőt az egyért cserébe. Statisztikával bizonyították: ha a kettő választod még mindig egyforma az esélyed. Ezen vitázunk, rajzzal, kártyával demonstrálják az elméletet. (Nálam ez nem működik, mert kétszer is kihúzom a piros ászt.) Számomra ebben nincs logika, viszont a hit magyarázatot adhat a statisztikára.

Biciklitúra a Forest Park-ba. Ez a természetvédelmi hely Portland észak-nyugati felében van. A Willamette folyó mentén kanyargó Leif Erikson drive 11 mérföld. Megtettem kb. 4 mérföldet majd visszafordultam. Sár van. Ennek ellenére sok kocogóval találkoztam. Csodálkoztam: vajon milyen messzire mehettek?

Délután elszaladtam a Powells-be Bettinának megvenni a kért könyveket. Este megnéztük a western film második részét.

Délután elbicikliztem megint a Columbia folyó felé, hogy megtegyem azt a kört, amit a múltkor csak félig tettem meg. Csodálatos a táj a folyó mellett! Jobb oldalán a repülőtér. Folyamatosan szállnak le a gépek majd fel a Mount Hood fele. Többször is megálltam fényképezni és felfogni a hely szépségét. A hídnál leültem és megettem egy almát.

A Fremont street-en jöttem visszafele egy temető mellett (Lonely Pine Cemetery). Nincsenek sírhantok, csak sírkövek. A kerítéshez közeli részben sírkövek sincsenek, csak egy tábla a földben. Az út mellett mindenütt fa villanyoszlopok. Befordulok a mellékutcákba, szép kis házak között járok. A tök sok helyen még mindig ott van.

Miután visszajöttem 4 óra volt, séta a Lloyd Center fele. Bementem A Safeway-be, gondoltam most szétnézek egy másik bevásárló központban is. Aztán ha már ott voltam bevásároltam. Nagyon érdekes az a zsúfoltság, a rengeteg áru, a sokféle kultúra sokféle illata... Elgondoltam milyen volt Romániában, mikor semmi sem volt. És milyen érzés lehetett azoknak, akik akkor jutottak ki valamilyen módon, és ezt látták... Biztos sírva fakadtak... Elképzelem, milyen lehetett azoknak, akik kijöttek életet kezdeni.

Este vacsorára magyar kolbász. Mellé laska. Marhahús parmezán sajttal megszórva. Vékony zöldbab párolva. Patricia megint elment abba a német boltba. (Azt mondja, épp arra járt.) Lefényképezte az asztalt, mikor nekiláttunk. Az az érzésem nagyon eltérnek az én kedvemért a megszokott étrendjüktől. Utána én készítettem a desszertet: gofrit. Don kettőt is vett. Kérdeztem Patriciától: jó volt? Azt mondja: túlságosan is... Ez nagyon más, mint amit ők szoktak sütni.

Vacsora után egy hatórás western film nézésébe kezdtünk Donnal. Kedvenc filmje: "Lonely Dove". Kellemes ajtai emlékeket idéz fel a naturisztikus hangulat: tyúkok, disznók, farmerek.

Julie értem jött fél tizenkettőkor és elvitt egy közeli kávézóba. Palacsintát rendeltem. Alma- és körtedarabok voltak benne, valami fehér édes szószban (talán tejföl), porcukorral, és valami barna édes szósz a tetején (talán csokoládé, vagy valami hasonló). Nagyon jó volt. Ilyent otthon is lehet csinálni.

Julie szociális munkás, utoljára egy háborús veterán otthonban dolgozott. Érződik, hogy ő a keleti filozófiák híve. Már két éve nyugdíjas, júniusig még aktív volt, de most csak thai chi-t tanul egy keleti harcművészetekkel foglalkozó intézményben. Megmagyarázom a szentháromságot a szelf-elmélet alapján.

Sétáltunk a környéken, Julie megmutatta hol lakott, míg diák volt. 4 lánnyal béreltek egy házat. Két kört is tettünk. Julie mesélt régi családi vitáiról, reménytelen nagybátyjáról, aki a hatnapos teremtést szószerint értette. Meséltem a kommunizmus ingyenes rendszeréről: borítékok zsebekbe dugdosásáról.

Itthon összeszereltünk egy polcot Donnal. Jó lett!

Vacsora közben beszélgetünk. Don és Patricia családi történeteikről mesélnek. Felismerés: mindenki örökölte és viszi tovább bizonyos mértékben a saját nemzeti örökségét ösztöneiben. Ugyanakkor, részben már elszakadtak tőle, ezért keresnek két irányban: a szerteágazó gyökerek és egy közös identitás fele. Amerikában nincs európai értelemben vett "nemzet". Ez a szó itt mást jelent.

Este megnéztük Patricia kedvenc filmjét: "Driving Miss Daisy". Egy idős gazdag zsidó nőről szól, aki kilencvenen túl beleszeret a szintén öreg néger sofőrjébe. Nagyon kedves film!

Kérésemre Vancouverbe megyünk, buddhista jellegű istentiszteletre. Itt is be kellett mutatkozni. Felálltunk és elmondtuk honnan jöttünk. Kórus, Patrick vezényel. A prédikáció témája: a hang. Ezzel a témával én is foglalkoztam. A lelkész a hangképzés érzelmi, lelkiállapot, és jellembeli vonatkozásairól tart előadást.

Megfigyelem a visszafogottságot. Mint a többiek, ő is felolvas. Összehasonlítom a humanista lelkész előadásával és a humanista egyesület rendezvényeivel. A lényeg: ha egy tudományos jellegű téma, előadás van, akkor van egy bizonyos közös értelmi-érzelmi hullámhossz. Ha vallásos, akkor ezt egy szimbólum váltja fel, ez lesz a közösség jelképe. A lelkész szerepe a szimbólikus megjelenés, amit a szertartásos elemek (kehely gyújtás, csengő, stb.) kiemelnek. Gondolkodom: a szimbólum épp annyira választ el, mint amennyire összeköt. (Dávid Ferenc problémája.)

Patrick is tartott egy jópofa előadást az éneklésről. Utána bemutatót, gyakorlatot, majd egy háromszólamú énekre tanította a gyülekezetet. Ének együtt a kórussal blues válasz-énekléssel. Érdekes szokás: taps helyett összedörzsölik a tenyerüket.

Meditáció: gondolj egy szerettedre, majd mondd ki a nevét hangosan. Csend, majd innen is, onnan is elhangzik egy-egy név. Gondolj távolabbiakra. Gondolj az egész emberiségre és foglald őket egy szeretet-közösségbe.

Visszafele Patricia megmutatta azt a Vancouver-i főiskolát ahol 17 évet dolgozott. Itt volt egy feladat, amire pénzkeretet kapott az intézmény és meghirdettek rá egy állást. Tanácsadással, a tanulók beilleszkedésének, problémáinak kezelésével foglalkozott. 350 jelentkező közül választották ki. Ezt a munkát azóta nem tölti be senki.

Patricia Montanában érettségizett, majd a portlandi egyetemen társadalmi munkás diplomát szerzett. Don-al Montanában találkoztak, ahol ő az egyetemet végezte. A női jogok volt a fő érdeklődési köre. Ez akkor kényes téma volt, Amerika a változás korát élte. Míg tanulmányait végezte Portlandban, már megvolt a két gyerek, tehát ismerte az ezzel járó nehézségeket, ezért is tudott sok embernek segíteni. Mint a női jogok harcosa közszereplést vállalt (tévé, rádió, újság). Ez kiszolgáltatottságot, de ugyanakkor viszonylagos védettséget is nyújtott. Elismerték, és az általa indított nőmozgalom "anyjának" tekintették. Azóta évente szerveznek találkozót a tiszteletére, többezer ember jelenik meg ilyenkor.

Később hiányzott az életéből a közösség, így találta meg a UU-t. Vancouverben nem volt egyháztag, itt nem is járt soha. Ez a közösség hagyományosabb volt, mint a portlandi.

Jocóval megbeszéljük jelölésemet a "teológiai műhely" vezetői tisztségére.

Kuba estre megyünk Patriciával. Elektronikus hírlevél:

Cuba Night: Filmvetítés, amerikai kubaiak beszámolói. Péntek, november 20. 6.30-tól, B102. Cuba AyUUda rendezésében rendkívüli Kuba Est filmvetítéssel, melyet amerikai kubaiak beszámolója követ, akik nemrég költöztek Portland környékére Kubából. A film címe: "Lista de Espera" (A várólista). Ebben a komédiában a buszállomás várakozó közönsége saját kis társadalmat alakít ki. Egyesek szerint ez a közösség ahhoz a kommunista ideálhoz hasonlít, amelyet a kubai kormány megvalósítani igyekszik, amíg mások szerint a kubai rendszer kritikája. Üdítőket felszolgálunk. A rendezvény ingyenes de adományokat örömmel fogadunk.

Érdekes film, a romániai kommunista viszonyokat idézi fel. Lerobbant épületek, autóbuszok, fejetlenség, tülekedés, főnökösködés. Az utasok a buszállomáson rekednek, megpróbálják megjavítani a lerobbant buszt, majd felfedezik milyen jól érzik magukat, már el sem akarnak menni. Végül kiderül, hogy mindez álom, megjön a busz és folytatódik minden, ahol abbamaradt. Számomra a mondanivaló ismerős, Patricia számára homályos. Hazafelé megmagyarázom.

Séta a Willamette és a Columbia folyó találkozásánál, a Kelley Point Park-ban. Patricia kezdeményezésére összeszedegettük a szemetet a diónyi nagyságú nikecell-től a bőrönd nagyságú darabokig.

John-al a meditációról beszélgettünk. Elmagyaráztam: félreértés az, hogy a meditációnak a célja "az elme kiüresítése" - mint ahogy sokan értelmezik. Az igazi cél az, amit a valóság intuitív érzékelésének neveznék. Ennek legjobb leírását Henry Clarke Warren: Buddhism in Translations c. művében találtam, ami az ún. earth-kashina meditáció technikáját írja le. Ez tulajdonképpen egy természetes elmeállapot visszaállítására való törekvés, amint a hozzá kapcsolódó lélegzési gyakorlatok is. Lásd a lélegzést a szellemi befolyásoltság, frusztráció állapotában.

Saint Johns-ban teáztunk, megettem a szokásos szalámis szendvicsemet. A teázóban szivárványszínű hajú és sok piercing-es srác a kiszolgáló. Saint John Portland egyik elővárosa, sok mexikói él itt. Benéztünk egy mexikói élelmiszerboltba.

Este fél 8-tól Reed College, Psychology Building, Greg M. Epstein könyvbemutatója: Good without God - A Positive, Humanistic Approach to Non-Belief. Másfél órával hamarabb érkeztem. Sétáltam a kampuszon. Plakátot böngészek: a "Takács Quartet" tart előadást december 7-én: First Baptist Church, 8-án Reed College, Kaul Auditorium.

A pszichológia épület előadó terme zsúfolásig megtelt. Részvétel ingyenes. A pulpitus mellé egy csapat fiatal telepszik a földre. A székek között, falak mellett a földön mindenütt emberek ülnek, állnak. Kb. 150 fős hallgatóság. Idősek és fiatalok. Sok húsz év körüli üldögél a földön, de néhányan inkább az iPhone-jukkal vannak elfoglalva. Greg fiatal, energikus tojás-fejű srác, a Harvard egyetem humanista lelkésze. Kedélyesen lépik bemutatás után a pulpitushoz, sokatmondó pózolás után kezd bele előadásába. Élvezi a szereplést. Elmeséli családja történetét. Zsidó származású édesapjának könyvespolcán minden vallásos, spirituális irányzat helyet kapott, de eggyel sem volt megelégedve. Édesanyja kubai 13 éves bevándorló lány, a hippi korszak önkereső gyereke. Greg New Yorkban nőtt fel, bátyját követve rabbi-képzőbe iratkozik. Rájön, hogy ez nem igazán neki való, buddhizmust tanulmányoz, zen-meditációt gyakorol, majd elmegy Kínába, hogy "eredeti nyelven" tanulhassa és fújhassa a mantrákat.

Hosszan beszél a könyvről. Ismertetését azzal kezdi, hogy belátja: már a cím ellentmondásos. Negatívan hangzik, pedig pozitív a mondanivalója. A Youtube interjú fordítása:

"Több mint egy milliárd ember él e földön, akik magukat nem tartják vallásosnak. Beláttam, hogy szükség van egy könyvre, amely megmagyarázza mi köti össze őket, a különbözőségük ellenére: a humanizmus. Ez az, ami egyesíti őket. A humanizmust általában egy progresszív életfilozófiának tartják, amely minden természetfölötti elem nélkül hisz képességünkben és felelősségünkben, hogy erkölcsös életet éljünk, személyes megvalósuláshoz vezet és inspiráló az emberiség számára. Röviden: a humanizmus "jól-lét" Isten nélkül. De a humanizmus nem csak az Isten nélküli jólétre helyezi a hangsúlyt, nem csak ateizmust, agnoszticizmust és nem-vallásosságot jelent - habár a humanizmus ateista, agnosztikus és nem vallásos emberek eszmerendszere. A humanizmus lényegét a jó eszméje képezi, nemcsak az Isten nélküliség. Azt jelenti, hogy jó életet élünk önmagunkért, szeretteinkért, az egész emberiségért és a bennünket körbevevő és fenntartó természetért. Mélyen hiszünk abban, hogy nem-vallásos emberekként is képesek vagyunk - és ezért kötelesek is - értelmes, tartalmas, céltudatos életet élni. Erre inspirál és ösztönöz ez a könyv."

Megfigyelem, hogy Greg nem használ jegyzetet, szabadon beszél, folyamatosan, lendülettel. Érződik, hogy készült, meggyőződése és gyakorlata van. Előadása felsőfokú színészi szónoklatnak, műve ugyancsak felsőfokú statisztikának tűnik. Előadás után kérdések következnek, amelyeket először fölír, majd válaszol rájuk. Hosszúra nyúlik a műsor, az emberek kezdenek elszállíngózni. Én is. Az az érzésem sokat vártunk, de a lényegre nem kaptunk választ.

Pont 8-kor jött Maryann, elmentünk Camille-hez, majd elindultunk Tacoma felé. Szép a vidék, jól esett kint lenni. Mintha Brassó környékén jártam volna.

Az üvegmúzeumban végignéztük hogyan kombinálnak össze három kelyhet egy művészi alkotásba. Ebéd a közeli vendéglőben, majd egy újabb művész csapat méteres kehely talpát alakítgatja. Után végigjártuk két indián származású művész kiállítását.

Egy másik kiállítás: 6-10 éves gyerekrajzok alapján készített képzeletbeli állatok. A gyerekek néha jópofa kommentárt is fűztek a rajzhoz. Elképesztő és mulatságos, a művészek milyen "élethűen" megvalósították a gyerekek elképzeléseit.

Este gofrit sütöttem és megnéztünk egy régi filmet (Some Like it Hot).

Ma elindultam biciklivel, hogy megnézzem a Reed főiskolát, de meggondoltam magam, túl messze van. Inkább megkerestem a könyvtárat. Vaktából mentem megint, de odataláltam. Míg bent voltam eleredt az eső. Elindultam hazafelé. Elállt, majd kisütött újra.

Megettem egy nagy csirkecombot uborkával. Nem esik jól semmi. Aztán megint kimentem. Járkáltam fel-alá az utcákon, nagyon rossz hangulatban, az otthoniakkal foglalkoztam. Végül hazajöttem, aztán jött egy gondolat és megnyugodtam: Dávid Ferenc és Freud elméletének kapcsolatát elemeztem.

Magyar kolbász volt a vacsora, krumplipüré, vékony zöldbab, savanyúkáposzta. Utána az a pudingszerű flan, ami finom volt.

Ma egyet jártam miután beszéltünk, vettem tejet és vajat. Nagyon fáradt voltam, kicsit lefeküdtem. Majd indultam Marilyn-hez. Patricia kérdezte akarok-e valamit az élelmiszerboltból, mert most megy vásárolni. (Ez most nem tudom, hogy azért van-e, mert tegnap bevásároltam...)

Nem találtam meg egyből Marilyn házát, de végül sikerült. Hamarabb értem oda, egy negyedórát kóvályogtam a parkban. Nagyon fújt a szél, mikor elindultam, de egészen enyhe, tavaszias idő volt. Ott jártam, ahol ketten 4 éve, majd ahol üldögéltünk tavaszon a padon. Most ősz van, alig egy-két ember kószál, hordja a szél a sárgult levelet.

A kutya nagy lelkesedéssel fogadott, egészen nekem dőlt, hogy simogassam. Beszélgetés közben időnként az ölembe nyomta a fejét, az asztal pereme alól nézett fél szemmel. Marilyn-el nagyon jól elbeszélgettünk. Ő "secular humanist"-nek tartja magát. Ez a változás nagyon jó volt. Hit és értelmiség.

Jól megy a biciklivel való közlekedés, élvezem. Mikor hazaértem vendégek voltak. Belenéztem az e-mailbe, internetbe, majd eldöntöttem, hogy kimegyek. Szóltam Patriciának. Hívott, szívesen látnak, mondtam, ma este inkább szeretnék sétálni a központban.

A Google-ben láttam, hogy valahol a Lloyd Centerben van MacDonalds, de nem találtam. Felültem a MAX-ra, bementem a központba. Vaktából elindultam, szerencsém volt. A főtértől egy pár utcasarokra ott volt a MacDonalds, ahogy mondtad. Megörültem neki, mert már szédültem az éhségtől. Ki se tudtam nyitni az ajtót siettemben. Azt írta: pull, de először nyomtam, aztán nem találtam a fogantyút. Körbejártam, visszamentem, akkor felfedeztem. Vettem egy csirkeszendvicset, kólát, szalmakrumplit. 6,50 volt és távol állt attól a hamburgertől, amit Camille-el ettem, de jó volt. Élvezem a country zenét. Első alkalom, hogy egyedül étkezem egy vendéglőben.

Aztán járkáltam fel-alá egy félórát. A főtéren most állítják a karácsonyfát. Fél kilenc után értem haza, a háziak már lefeküdtek.

A humanistáknál 10 órától "New Coalitions" (Új koalíciók), Robert Schmidt professzor második előadása. Amerika politikai partnerei napjainkban. Oroszország és Amerika kapcsolata. Putyin volt az első, aki szeptember 11-én Bush elnököt felhívta és támogatásáról biztosította. Később viszont minden egyes konfliktus helyzetben az ellenkező oldalt támogatták. (Szerbia, Grúzia.) Kuba elismerése és a latin-amerikai baloldali pártokkal való együttműködés.

Kifele az asztalnál felfigyel rám valaki: leírnám még egyszer a címem? Nem tudta kiolvasni.

Ettem, mostam. Bevásároltam 15 dollárra vajat, kenyeret, zsebkendőt, virslit, burgonyacsipszet és egy grillcsirkét. Finom, de belül véres volt ez is. De jó volt, ki voltam rá éhezve. Elfelejtettem bort venni, pedig azt is kívántam. Járkálok és veled beszélgetek. Elsétáltam a vendéglők előtt, ülnek a kirakatban, esznek, és mind azt gondoltam, ha ketten lennénk de jó lenne, beülnénk mi is...

Lajos elküldte az első 50 oldal korrektúráját. Nagyon jó lesz. Ajánlott egy cikket az interneten "Vallás és pszichoanalízis közössége", egy harmadéves hallgató írása, nagyszerű! Magyarországon is van ilyen... Olvasgattam, eltelt az idő.

Indultam kifele de Patricia szólt, hogy most süt olyan puding-szerűséget (flan), legyek ott, hogy lássam hogy csinálja. Segítettem neki, sütögettünk. Így csak bevásárlásra tudtam kimenni. Hiányzol. De az jó, hogy egyeztettünk. És hat hét mindjárt eltelt, még négy van hátra...

Egy pár napja itt van a gyerekek kutyája, Latte. Ilyen csendes kutyát még nem láttam. Gyönyörű állat, mintha plüss kutya lenne. Göndör kávé szőre, egész nap fekszik a kerek párnáján. Néha felkel, körbejár. Áll és néz, majd visszafekszik.

Megbeszélés Lajossal d.u. 4 órától. Most biciklivel mentem. Ott volt Bandi és a párja. Szendvicset hoztak, vacsoráztunk, beszélgettünk. Bandihoz a zen buddhizmus áll közel, Lajossal vitáznak, én élvezem. Lajos kritizálja a kasztrendszert, ezzel azonosítja a hinduizmust. (Nekem meg nem jut eszembe, hogy a buddhizmusban nincs kasztrendszer). Mesélek Dávid Ferenc féle munkámról, őket is érdekli ez a téma. Majd kérdezem Bandi párját mivel foglalkozik. Hosszas és lelkes elbeszélésbe fog. Egy éve dolgozik egy környezetvédelmi intézetnél. Nagyon jól elbeszélgetünk.

Kirándultunk egy rövidet. Egy körséta volt, de a térképen nem tudtunk eligazodni. Végül jött egy nagy csapat idős férfi (Steel Men, kiránduló klub, ők is csütörtökönként túráznak) és útbaigazítottak. Rossz helyen parkoltunk.

Utána Dávid Ferenc. Befejeztem a második könyv tartalomismertetését. Vacsora magyar kolbász. Én mustárral eszem. Mellé krumplipüré és főtt murok-szeletek. Don-ék elmesélték, hogy van egy kínai lányuk is. Ő is a kínai események után került hozzájuk, résztvett a Tienan téri eseményeken. Jopin. Férje kínai tanár, visszament Kínába, mert nem talált munkát, létrehozott egy vegetáriánus honlapot.

Megnéztünk egy pár dokumentumfilmet Portlandról és környékéről. Portlandi művészekről, kerékpár verseny a magasba: 1800 m-re 4 óra alatt. Utána Dávid Ferenc. Fél tizenkettőig olvastam Feri szekus dossziéját.

Dolgoztam Dávid Ferencen, még mindig van 20 oldal. Elfáradtam. Szépen sütött a nap, kettőkor vettem a gépet és kimentem. A Broadway-en lámpaoszlopnak dőlve "fiatal" pár. Férfi háttal az oszlopnak, nő a nyakában. Hetvenen túl vannak.

Begyalogoltam a központba a parton végig. Csináltam egy pár képet. Megfigyeltem hogy megy át a hajó a Steel Bridge alatt. Egy másik híd alatt fiatalok tanyáztak, ott aludtak. Hajléktalanoknak gondoltam, de teljesen normálisan néztek ki, rendes ruhában voltak, mikor kimásztak a hálózsákból. Az egyik ott ült benne és telefonált. Egy csoport fiatal lány, egymást ölelgetik, nadrágja egyiknek a feneke alatt. Itt ez a löttyedt nadrág divat, főleg a néger gyerekek szeretik, a térdénél van a lába köze. De ennek a lánynak a feneke alatt volt a dereka, kezében cigi, egy másik lány nyakában. Mind tinédzserek.

A központban járkáltam azokon a helyeken, ahol együtt voltunk. Felfedeztem, hogy eddig szét se néztem hol vagyok. Csak most kezdtem körülnézni, igazán érzékelni a hangulatot. A főtéren néhány nagy szakállú csöves pasas hancúrozott, sikoltozott három 5 éves forma gyerekkel. Nem értettem. Nagy vihar közeledett, felültem a MAX-ra.

Amikor leszálltam kezdett esni, bementem a Lloyd Centerbe. Rengeteg fiatal, 13-17 éves, amolyan pláza-gyerekek. Nagyon színesek, a bőrük is, a hajuk is, a ruhájuk is. Csak elvétve lehet látni egy-egy "normális kinézetű" embert. Mindannyian a földből élünk. A korcsolyapályán sokan korcsolyáztak, oktatás is volt kicsiknek.

Útközben mind az járt a fejemben, hogy valami nem stimmel, nagyon kényelmetlen ez a helyzet. Elhatároztam, hogy ezután többet fogok bepótolni. Veszek magyar kolbászt.

Miután beszéltünk ki kellett mennem egy sétára. Szép idő volt. Hosszan gyalogoltam keletnek, végig a Broadway-en és a Sandy Boulevard-on, több kilómétert. Egy buszmegállóban leültem egy padra. Hihetetlen megint, hogy itt vagyok.

Négy órára értem haza, egy kicsit elvert az eső. Szemerkél, szitál, eláll és kezdi megint.

Öt órakor elmentünk Don-ék "kínai fia" családjához, Xi-ékhez vacsorára. Ez a családnevük, csi-nek ejtik. A keresztnevükről elmondták, hogy a kínaiaknál mindenkinek egyéni neve van, a férfi nevének jelentése kb.: csendes béke. 26 éves volt, amikor kijött tanulni, 23 éve, 20 dollárral a zsebében. Itt tartózkodása alatt történtek a Tienan téri események, az amerikai kormány menedékjogot adott az itt tartózkodó kínaiaknak. Szerencséje volt. Egész életében tanulta az angolt, a BBC-t hallgatta, ide készült. Itt a főiskolán könyvelést tanult, de nem érdekelte. Megtanulta magától a számítógépeket összerakni, javítani, programokat írni. Saját cége van, egy gyönyörű, új épületben, amit megvett kölcsönből. Gépeket rak össze, ad kölcsön, karbantart. Ma már az interneten keresztül dolgozik. Naponta így 20 kuncsaftot tud kiszolgálni, míg azelőtt autóval csak hármat ért el.

A céghez mentünk először. Új, egyszintes épület egy nagy komplexumban. Recepció, két iroda, raktárhelyiségek, egyéb helyiségek, konyha. Egy előadó terem asztalokkal. Tanfolyamot is tartott. Ez a terem pillanatnyilag tele volt alkatrészekkel. (Elmondták: nem ment neki az oktatás.) Általában mindenütt alkatrészek halmaza. Az asztala tele papírokkal. (Két alkalmazottja volt, de szűken mérte a fizetést.) Nagyon energikus, magyaráz, nevetgél, büszkén mutogat. Nagy ablak előtt állunk, magyarázza a kilátást a kertre: patak, őzek, darvak. Kint sötét van, nem látunk semmit. Gyorsan beszél, nagy lendülettel, kapkodva. Viccel, nevet. Csodálkozom: nagyon európai a modora, unokabátyáimra emlékeztet a sok elektronikus herkentyű között. (Megjegyzés: kissé zavarban voltam a nagy teljesítmény láttán, nem tudtam a lelkesedésébe belekapcsolódni, később csalódottnak tűnt.)

Megyünk vacsorázni. A ház előtt, a garázsban három autó, az egyik vadonatúj, a kisebbik lányé, aki most érettségizett.

Két lánya van: az egyik Angela, másik Patricia. Mindkettőből orvost akar faragni, ezért feszültség van a családban. A lányok már amerikaiak, maguk akarják eldönteni. A 21 éves főiskolára jár: történelem és lélektan érdekli. A másik 18 éves, raquetball bajnok. Csendes kínai. A felesége szintén. Kicsi, nagy kerek fejű, mosolygó, élénk. Dolgozott egy ideig kínai vendéglőben de most csak főz és takarít a férje irodájában. Iszonyúan töri az angolt, semmit nem értettem, de szívesen beszélt.

Guipen megmutatta a házat. Ellentétben a többi otthonnal, ahol eddig jártam itt vadonatúj minden. Nagy zongora az előtérben, mindkét lány tanult. Nagy ebédlő asztal. Hatalmas nappali, kb. másfél méteres LCD tévé, nagy konyha, közepén nagy munkaasztal. Külön hálók az emeleten, még egy dolgozó, két fürdő. Az egyik óriási. A ház 10 éve épült. Mögötte kert, fa terasz.

Az asztalfővel szembe ültetnek, bal oldalamon a háziasszony. Nagyon finom a vacsora: lazac zöld hagymaszár darabokkal, csirke darabok valami édes-savanyú mártással és zöldséggel, disznóhús hasonlóan, kisebb, vékony szeletekben, főtt rizs, spagetti, stb. Ötféle étel. Mind nagyon finom. Utána különféle sütemények fagylalttal. Patriciáék megjegyzik: a háziasszony nagyon jól főz, de kínai étterembe inkább ne menjek. Nevetnek (ez utalás volt munkahelyére).

Miután beszéltünk elrohantam a meditációra. PROGRAM GUIDE:

Meditáció - Az elme, test és lélek összpontosítási gyakorlatai. Ezen a tanfolyamon bemutatjuk a meditációt különböző megközelítésben, azzal a céllal, hogy megtaláld azt a módszert, amely számodra leginkább beválik. Próbálj ki és tanulj meg különböző meditációs technikákat, mint pl.: relaxációs válasz, hindu és buddhista csendes mantrák, kántálás és kundalini jóga. Hozzál kényelmes öltözetet. Tanulmányi anyag biztosítva. Vezeti: Kristina Armetta, énektanár, uu kórus karnagy és meditáció vezető. Részletek: négy hétfő: október 19, 26, november 2, 9. D.e. 10-12. Channing Room A101. Díj tagoknak: $25, nem tagoknak: $35.

Katie Raditz fogad, Kristina-t helyettesíti. 10-en voltunk, 4 férfi, 6 nő. Ez a Channing szobában volt, a régi épületben, teljesen más, mint az új épületben lévők. Szép, régimódi, bútorozott szoba, képek a falon, vastag padlószőnyeg, zongora, könyvespolc. Körben székek, középen kerek asztal "oltár"-al.

Elmesélték mi volt eddig, megmutogatták a párnákat, sámlikat, órát, rózsafűzért, amiket használtak. Mindenki elmondta hogyan szokott meditálni. Katie kiosztott lapokat és tollakat. Kimentünk lassan sétálva, a folyósóra, ott elolvastunk pár idézetet, amik zászlóként lógtak a lépcsőházban. Leírtuk, besétáltunk a régi temlom-terembe, körbe-körbe jártunk, lassan, lassan. Majd visszaszállingóztunk, leültünk és megbeszéltük ki mit olvasott, mi jutott eszébe az idézetről (szeresd ellenségedet, légy alázatos - Biblia, buddhizmus, iszlám). Problémáim: ha alázatos vagy ilyen (istenes) értelemben: megtagadod önmagad. Ellenséged megérteni kell, addig nem tudod "szeretni".

Katie felolvasott egy verset (Say I am You). Mindenki elsolvasott belőle két sort. Majd kiválasztotta a kedvenc sort és elmondta mire emlékeztette. Majd egy másik verset vett elő (James Wright: A Blessing). Ezt is mindenki értelmezte, majd választott gondolatokat és elmondta miért az tetszett neki.

Vacsora magyar kolbász a német boltból. Finom, nem túl erős. Mustárral eszem. Mellé párolt zöldség: borsó és kukorica, krumplipüré. Don-nak is ízlik. Kipróbálja mustárral. "Félig magyarok leszünk, mire elmész. Itt kellene maradnod örökre."

A UPC-től munkám jött, azzal dolgoztam. Camille meghívott a Tacoma-i üvegkiállításra engem és Maryannt.

Reggel fél 10-ig az ágyban, közben Patrick javítja a tetőt (az egyik diványon tálba csepeg az eső a tetőablakból). Mozog a ház. Kimentem egy nagyot sétálni, megettem a másik szalámis és az eperlekváros szendvicsemet. Visszamegyek, elveszem a gépet, csinálok pár képet. Jó érzés csatangolni ebben az erdőben, erdélyi emlékek. Reggeli: gyümölcssaláta kutyaszőrrel, bundáskenyér juharszörppel. A bundáskenyeret Patrick készítette. Eggy bread angolul, furcoated bread magyarul. Nagyon finom.

Patrick elmeséli tikjei történetét. Egyik problémáját, a vonalakra való lépéstől való kényszeres félelmét legyőzte azzal, hogy kényszerítette magát rájuk lépni. Utána ez vált kényszercselekvéssé, és azután attól félt, hogy mellélép. Terápiára se mert menni, mert félt, hogy mit mondjon. "I walk the line" - mondom, Johnny Cash-t idézve. A társaság nevet, csodálják könyvből vett angol humoromat. Vigyorgok. Keveset beszéltem ezen a hétvégén...

Elmegyünk a folyómederhez. Patrick-el és a két kutyával gyalog, a többiek autóval. Patrick felszedi a kutyaürüléket az út mellől, bedobja a fák közé. Festői táj, hatalmas terület, üres folyómeder, összekötözött óriás fenyőrönkökkel, kavicson heverő stégekkel. Q rohan fel-alá, majd el a messzeségbe egy másik kutya felé, hiába a kiabálás. Patrick elindul utána, de végül visszanyargal.

Visszamegyünk, bepakolunk. Susan és Patrick megköszönik, hogy velük voltunk. Útközben szórejtvény, fejem mellett Q-é, aki a visszapillantó tükör alól izgatottan lesi az utat, és néha megszagolja a tarkómat. Majd megunja és lefekszik. Focipálya, játszanak az esőben, Patrick lehúzza az ablakot, Q rögtön felébred, előremászik, kidugja a fejét. Nem fürdött ő se a hétvégén. Visszamegyünk Patrick-ékhez, elköszönök Jaquie-től és Susan-tól. Megnézzük Patrick-el a négy tyúkot, "akik" a tojást tojták a rántottához és a bundáskenyérhez.

Patrick hazahoz, kéri, hogy adjam át üdvözletét neked. Tiszta ház, levetek mindent, megyek fürdeni. Hát azért ez nagyon jó volt, megváltoztatott. Főleg Q. A hatalmas természet uralta a hangulatot.

Don bemutat a fiának. Négy óra után elmegyünk Novák-ékhoz. Meghívtam házigazdáimat egy magyar vacsorára. Másfél órás út Albany-ba. Sokat keresgéltük a Novak's Hungarian Restaurant-ot, Don nézi a GPS-es telefont, Patricia vezet. Nem boldogulnak, felhívják a vendéglőt.

Kellemes hely, meglepő forgalom, disztingvált közönség. Csirkepaprikást eszünk Don-al, előtte zöldségleves. Magyaros minden, a levest megsózom. Patrícia palacsintát evett valamilyen túróval. Végre jót ehettem. Don-nak is nagyon ízlik, sajnálják, hogy nincs a városban magyar vendéglő.

Kérdezem a középkorú kiszolgáló nőt, beszél-e valaki itt magyarul. Csak Novák papa. Ő csak délután szokott ott lenni, de mindig eljön ha tudja, hogy magyar vendégei vannak. Elmegy, elhozza az e-mail címet. Kártyával fizetek, 54,25 dollár, 60-at írok a számlára. Már meg is jött az SMS: 10.049 Ft.

Reggel kilenc, kezdünk ébredezni. A két kutya a gazdája mellett, az ágyban. Összerakják, kávézás a kandalló előtt. Kimentem szétnézni. Mikor visszajöttem még mindig kávéznak, majd nekifog a társaság reggelit készíteni. Nagy a főzés. 11 óra, mire elkészül. Ide-oda ülök, Q szaglássza az orrom, rám mászik, hárítom, álldogálok a konyhában. Végül reggeli. Rántotta valamikkel, ami között állítólag krumpli is van. Egyéb, számomra azonosíthatatlan étkek a tányérokon.

Fél egykor indulunk kirándulni. Zuhog az eső. Patricia adott esőnadrágot, de látom mindenki farmerban. Jól van. Megyünk, hogy megnézzük Patrick "kápolnáját". Hatalmas erdőrengeteg, lélegzetelállító, ezer éves faóriások, moha, erdei manók és tündérek világa. Esik rendesen az eső. 5 perc múlva vizes a nadrágom. A kutyák rohangálnak, Q száguld el mellettünk, kapok egy-két vizes farkcsapást. Meg-megállunk. Közben megeszem a német boltból vásárolt magyar szalámis szendvicsemet hagymával. Belehull az eső. Beállunk 5 faóriás közé. Körben állnak, kb. 2 méteres helyet hagyva középen. Tényleg érdekes hely, mintha megbeszélésre dugta volna össze fejét az öt óriás. Patrick kápolnája. Vissza az autóhoz, a vizes kutyákat pokrócba csomagolják.

A nadrágokat a tűzhely fölé akasztgatjuk. Remélem nem ég el. Patrick kimegy fát rakni. Megyek segítek én is, most már felhúzom Patricia esőnadrágját. Összeszedett száraz, korhadt ágakat, deszkadarabokat rakunk egy állványra a ház mellé. Patrick nagy fenyőtuskókat hasogat fejszével és egy ékkel. Bemegyek, jól érzem magam, jól esett a munka. Csocsó. Rengeteg társasjáték a szekrényben, szójátékot játszunk Patrick-el. Majd egy másikat a társasággal: általános ismeret. Kártyázunk: póker és egy másik játék kombinálva. Ez jópofa.

Készül a vacsora. Rólad van szó. Patrick meséli a társaságnak, hogy figyelsz, mikor angolul beszélnek: megértesz egy-két szót, a többit kitalálod a testbeszédből. Azt nagyon érted. Vacsora "zöldségleves", sült tökreszelék vajaskenyérre kenve. A kenyeret Susan sütötte, az nagyon finom.

Utána egy másik kártyajáték, ezt nagyon élvezzük. Ég a tűz a kandallóban. A két kutya közben hol az egyik heverőn, hol a másikon. Hátradőlni nem mindig lehet, mert Q néha a hátam mögé telepszik. Felállok osztani, visszaülni már nem tudok, mert a helyemre csongolyodott. Mondják: üljek rá. Jó, ráültem, a kutya meglepődik. Lecibálom a kanapéról.

Ma beszéltünk Leventével hármasban. Ő Amerika közepén, én a nyugati parton, te Horányban. Vásároltam a Fred Meyerben 10 dollárra hétvégére. Útközben lefotóztam egy hatalmas tököt és egy házat, amit most újítanak fel. Csupa fa szerkezet.

Don elvitt délben engem és Henryt a PSU-ra. Végigkalauzolt. Megnéztük a volt munkahelyét. Ott ebédeltünk az egyetemi menzán. Mindenféle diák, a világ minden tájáról. Egy arab diáklányon fejkendő, iszonyúan hosszú orr és közel ülő szemek. Mindegyre oda kellett nézzek, olyan hihetetlen volt. Mintha az Ezeregy Éjszakákból jött volna.

Mostam, bepakoltam. Patricia adott esőnadrágot.

Patrick este hat óra felé értem jött egy nagy autóval. Elmentünk hozzájuk. Na, hát most örültem, hogy nem voltál ott, mert elszaladtál volna. Már az ajtóban lerohant két nagy kutya, az egyiket Patrick lefogta és vonszolta befele, a másik öreg, alig lát, szaglászott, amint nyomultam befelé a meglehetős rendetlenségben. Patrick birkózik az izgága kutyával. Végül annyira lenyugodott, hogy elengedte. Rögtön a lábam közé nyomta az orrát. Közben üvöltöztek rá, hogy nehogy rám ugráljon. Végre üdvözölhettem Jaquie-t. Kis idő múlva megérkezett a másik nő is, a szomszédból.

Hárman a nők beültek hátul a két kutyával, mi Patrick-el elől. Q - így hívták az izgága kutyát - mindjárt kettőnk közé állt, és míg az autópályán haladtunk időnként a fülembe dugta az orrát. Patrick kioktat: mondjam az orrába, hogy phö, phö.

Másfél óra után felértünk a házhoz. Meglepetés. Nagyon régi faépítmény a szokásos tornáccal, körülötte meglehetősen elhagyatott állapotok. Pakoljuk kifelé a csomagot az autóból. Q őrjöng, nekiugrik a puhább részemnek. Felszereljük valahol a bokrok között a gázpalackokat. Egy órába telt, amíg Patrick meggyújtott bent minden lámpát, beüzemelt kályhát, fűtőtestet. Hideg volt, de lassan melegedett. Q nyargal körbe-körbe szüntelen, keresztül mindenen. Nekem ugrik, birkózom vele, mondom: phö, phö. Helyes, mondja Patrick, de ne szívjam a levegőt, hanem inkább fújjam.

Nagy ház, hatalmas tűzhellyel. Kint rettentő fenyőrengeteg, bent rengeteg régiség. Olyan mintha 100 évvel visszaléptünk volna az időben, és telepesek lennénk. Minden darab valami különlegesség. Mint egy múzeumban. Pianínó, gitár, rumba-tökök, csörgők, ötven éves sílécek, kenu és evezők, csocsó és a többiek. Ezek az állapotok... minden pont az ellentéte annak, ami Watne-éknál volt.

A nappali és az ebédlő rész között a padló közepén egy nagy rács, az alatt ég a gáz fűtőtest. A rácsra nem szabad rálépni, mert megég a talpunk. Borozunk. Q nyargal az asztal körül, néha rátámad a vén kutyára, nagy a csetepaté, Susan, Patrick kiabál. Q elvágtat egy párszor előttem, kapkodom a fejem a farka elől. Lecsapja a poharat a székről, utánakapok, leverem a lámpát is, székestül. Pohár eltörött, szedegetjük a szilánkokat a vastag padlószőnyegből.

Beszélgetünk a kandalló előtt. A másik két vendég: Susan 51, Jaquie 61, mindkettő jár valamilyen terápiára, meditációra.

Lefekvéshez készülődünk, mindenki válasszon ágyat. Mondják: aluhatok lent is, de Q mellém bújik. Akkor inkább fent. Fent olyan, mint egy szálloda, két helyiség van, az egyikben két hatalmas ágy a nappali fölött, a másikban vagy 8. Ahány annyiféle. A belsőbe nem megy át igazán a meleg, Susan azt választja, így én választom az ágyat a tűzhely fölött, Jaquie-é mellett, az ablaknál. Egy asztalt támasztanak a feljárathoz ajtónak, Q távoltartására.

Patriciával a Tábor hegyre mentünk egy rövidebb sétára, a víztárolók környékére. Filozófia, vallás és lélektan tanulmányokról beszélgettünk. Vannak olyan oktatási intézmények, melyek szabadabb, kutató szelleműek.

Miután visszajöttünk kimentem megint egy sétára. Útközben vettem egy csomag Snickerst. A néger nővel közösen kiszámoltuk a 3,49-et. Nekem se ment a számolás, neki se. Nevettünk rajta mindketten. Este írtam a pályázatot, kimentem 10 percre, esett az eső.

Voltam az egyetemen Joe-val. A kurzus, The American Intellectual Tradition (Amerika intellektuális hagyománya) a könyv címe is, amit használnak. A két vallásos nagy ébredést (Great Awakening) tárgyalták, Jonathan Edwards (1730?), majd Elmer Gantry tevékenységét a függetlenségi háború után (1790). (Elmer Gantry-ről ld. Sinclair Lewis könyvét. Felelevenedett a film, amit gyerekkoromban láttam Burt Lancaster-el.)

Érdekes volt, hogy beszélgetés formában zajlott, mint az egyháznál tapasztaltam. Tanárnő: "Mit gondoltok, mikor lehetett az első Nagy Ébredés?" "Mi volt a kiváltó oka, és a célja?" Majd összefoglalta a válaszokat. Így haladt az óra, kedélyes beszélgetés keretében. Kb. 10 diák, 2 nyugdíjas (én: vendég).

Joe mindenkinek bemutatott. Először egy Sylvester Stallone kinézetű, harmincas, napszemüveges pasasnak, míg vártunk. Majd tanárnőnek, többi diáknak, még a büféseknek is, ahová betértünk az utca másik oldalán. A büfé előtt három diáknak, akik kérdezgettek. Említettem tanulmányaimat. Különleges élmény volt fiatalokkal beszélgetni erről a témáról. Érdekes, hogy ezeket az embereket mennyire érdeklik ezek a szellemi tudományok...

A kurzus után Joe bevitt a büfébe egy lencselevesre. Reszelt sajt volt a tetején, mellette mesclum saláta ecetes dresszinggel. Kenyeret is kértem, mire a vietnámi lányka kihozott valami apró, mákos zsemle-szerűséget, feldarabolva. Angol tanárnak készült.

Kifaggattam Joe-t az amerikai oktatási rendszerről. Elemi iskola (1-8), high school (9-12), undergraduate school (4 év?), főiskola, egyetem. Grades: bachelor, undergraduate, grade, masters, doctorate. Mindenhová beiratkozhatsz, kihagyhatsz fokozatokat. Egy dzsungel, lehetőségekkel. Egésznek érzem magam.

Utána: ugyanazt éreztem, mint a humanisták után. Felszabadulást, majd haragot a megélt rendszer (és a nacionalizmus) iránt. Majd megértettem valamit. Felelevenedett első teológus évem. Erdő professzor úgy meredt rám diktálás közben, mint egy szobor. Ilyen megdöbbentően könyörgő szemeket életemben nem láttam...

Felismerés: az unitáriusok elvetették az eredendő bűnt, vele a kegyelmet is.

Itthon Don folytatta: van a PSU (Portland State University), az Oregon State University és az Oregon University. A PSU a nagyobb (32.000), a másik kettő kb. 25-25.000. Fia egy kétéves főiskolát jár, 8 negyedév, negyedévente 1000 dollár. Ha nem vagy oregoni: 40.000.

Don meséli: a pszichológusok szerint a gyerek fejlődésére káros ha megbuktatják, ezért mindenkit át kell engedni. Így maradnak teljesen tudatlanok. Ha jól kosarazik valaki, az elég. Nemrég egy kollégája mesélte, aki még tanít (könyvelést): óráján nem engedi a diákokat mobilt használni számolásra, mert SMS-ben súgnak egymásnak. 40% jövedelemadó számítás, diák: "Tudom, hogy kell 50%-ot számítani, de nem tudom a 40-et..." Számoszlop összeadása: "Mit kell csinálni a megy tovább-al"? Osztás: "Mi legyen a maradékkal?"

Miután beszélgettünk kimentem egyet járni, hogy megemésszem. Este. Köröztem az utcákban. Patricia nincs itthon, Don elhívott egy "waffle"-re. Érdekes, szép, tágas hely (Elmer's). Kandalló. Régen ide jártak a gyerekekkel. Nyugdíjasok az asztaloknál. Kiválasztottam egy jól hangzót: waffle eperrel, tejszínhabbal. Kérdezi a srác: Mivel kérem: kolbásszal, sonkával?... Nézem Dont: nem értem.... mondja: választhatsz. Mondom, fogalmam sincs, mit ajánlasz? Kolbászt. Jó, legyen kolbász... Kérdezi a srác: A tojást hogy kérem? Miféle tojást???... nézem Dont: milyen lehetőség van? Nevet, mondják mind a ketten: tükörtojás, rántotta... Mondom a srácnak: legyen rántotta...

Van egy mini-kaszinó is a vendéglőben, ez a kaszinó lánc évi 1 milliárd dollár adóbevételt jelent. Ezzel finanszírozzák az oktatást. Az indiánoknak is vannak ilyen kaszinóik, adómentesek. Némelyek cserébe nagy összegeket adományoznak közügyre ebből, mások semmit. Az indiánok területén saját rendőrségük van. Az FBI csak akkor avatkozik be, ha főbűnt követnek el (felony - gyilkosság, nemi erőszak, fegyveres rablás, stb.) Az FBI-ra haragszanak, mert sokszor ok nélkül kiszáll. Patricia családjáról beszélgettünk, apja 8 osztályt végzett, karbantartó volt egy vízerőműnél. A 30-as években, a válság idején indította a kormány ezt a projektet. Egy bátyja volt, az erőmű környékén heccből felborogatta a vécéket. Kiszállt az FBI.

Kihozzák a vacsorát: elém tesz a srác egy nagy tálat: középen eper-befőtt, körben tejszínhab. Mindez puha kalács-szerűségen. Mellé egy másik tányérban három kis virsli-szerű kolbász, mellette két tojásból rántotta. Kis kenyérrel három étkezésre elég lenne. Nézem a srácot, mikor leteszi elém: élvezi. Megcserélem a tányérokat, megeszem először a kolbászt rántottával. Amúgy nagyon finom, de kenyér nélkül... A waffle is nagyon finom, de sok. Negyedénél kérdezem Dont: elvihetem? Persze. Szól a srácnak. Kijön és letesz egy műanyag dobozt a tányérom mellé, kinyitva. Jól van, belekanalazom...

Este kimentem egy rövid sétára megint, aztán eszembe jutott, hogy ezt még le kéne írjam...

Ma nagyon jó volt, hogy beszéltünk. Kimentem és vettem egy csomag virslit. 8 darab volt benne, olyan jó frankfurti, a rövidebb fajtából. Igazi volt, finom (nincs fahéj benne.) A mikróban melegítettem meg, de lehet nem olyan jó, mint a tűzhelyen.

A csütörtöki kirándulás elmarad, mert esőt jósolnak. Patricia holnapot javasolta, írta a társaságnak, hogy én nem tudok jönni. Erre John azt kérte, hogy halasszák a következő hétre, és utána majd menjünk be hozzá egy teára. Ingrid erre azt írta ő se tud menni holnap.

Öt óra után kimentem, elgyalogoltam a Broadway-en a Willamette felé. Nagyon kellemes, langyos idő van, szépek voltak a dombok a folyón túl. Telihold, csillagok. Vacsora finom sült volt, krumplival, marokkói kenyérrel, amit Patricia sütött (olyan kis lapos, kerek, lapótya-szerű, világosbarna kenyér, egész jó). Beszélgettünk, említették, hogy van egy farmer barátjuk Montana-ban, az unokáikat egyszer elvitték hozzá. Mondták, ha visszajövök meglátogatjuk, 20 óra vonattal.

Kimentem sétálni, tettem egy nagy kört nagy tempóban. Nagyon felvillanyozódtam, vártam, hogy még megtudjak valamit erről a cowboyról. De emellett: a tegnapi nap megváltoztatta a dolgokat. Jó volt hazamenni, beszélgetni.

Jó program volt a tévében. Az ősember története 5 millió éve kezdődött. 3 millió évig két lábon járt, de lapos volt a koponyája, mint a majomnak. 2 millió éve nagy ingadozás volt a klímában, akkor kezdődött az agy mérete fejlődni.

Gondolkodom a tegnapi tapasztalatokon: A vallásos korlát a tekintély, az ösztön korlátja, és ez maga az én-elfojtás. A tekintéllyel való szembeszállás, az értelemhez, öntudathoz való ragaszkodás az önbevállalás. Önállóság- és teljesség-érzést hoz, melyet az ösztön-élethez való "jog"-ként érzel működni.

Hát ma nincs jó napom. Joe-val megbeszéltünk tegnap este egy találkozót az egyetemnél. Elég sokat magyarázta, végül mégis rossz helyre mentem. Se a cetlit nem vittem el, amire felírtam, se a telefonszámot, se a telefont. Most nagyon mérges vagyok.

Szépen süt a nap de hideg van. Én a nagy pulóvert is felvettem, egyesek mezítláb, jézuspapucsban...

Este. Nagyon megnyugodtam. Azért is, mert végre beszéltünk, de azt érzem, átestem egy tűzkeresztségen. Vacsora volt, Ingrid és Henry is jelen. Már előzőleg több alkalommal is filozófáltunk. Beszéltem a fordításról, meglátásaimról, terveimről. Említettem, hogy Dávid Ferenc elméletét szeretném ismertetni a modern szelf-elmélet tükrében. Érdekelték őket a részletek, de ezeket általában elhárítottam: "Nem mennék most bele, majd következőkor." Bosszúsan nevettek rajta.

Ezen a vacsorán viszont nem hagytak olyan könnyen hárítani. Családi történetemről és elveimről is faggattak. Mind kényesebb kérdések következtek, de most álltam az ostromot. "Árpádnak érdekes meglátása van" kezdi Don, "és ebben van valami. Szerinte a UUA-nek az a problémája, hogy nincs egy egyesítő krédója, mint a magyar unitáriusoknak." "Akkor alkotni kell egyet." "Árpád ezen dolgozik." "Teológiai krédóra gondoltál?" kérdezték tőlem. "Nem. A teológiának tulajdonképpen lejárt az ideje", mondtam. "Akkor mire?" kérdi Henry. "Pszicho-filozófiára" vágtam rá. Nevet a társaság: "Na, ezt megkaptad Henry!"

Végül a legnehezebb kérdés: az istenhit. Ezzel gondok vannak, mondtam. "De hát Isten minden..." - így Ingrid. "Igen, ez egy szép filozófiai megfogalmazás. De a gyakorlatról van szó. Ne feledkezzünk el az iszlám fundamentalizmusról: az is Istenről szól..." Elhallgattunk. Patricia mentette a helyzetet, áthívott a nappaliba kiránduló képeket nézni.

Nehezen tértem magamhoz, de úgy tűnt Henry-nél nyertem pár jó pontot. Búcsúzáskor melegen mondta: "Szívesen látunk egy vacsorára. Megbeszéljük Isten pszicho-filozófiai értelmezését."

Dél. Nagyon jó volt, hogy beszéltünk. Most jöttem vissza a humanistáktól. Biciklivel mentem, át a Broadway hídon. Már kezdem megszokni a forgalmat. Friendly House. A bejáratnál már ott volt a szokásos cédula, ráírtam a nevem, felragasztottam. Egy kis terem, a hátsó sorban leültem. Hasonló közönség, nagyrészük nyugdíjasnak néz ki, kb. 100. Mikor leültem odajött egy öregúr: új vagyok? Igen, Magyarországról jöttem. "Gulyás" "Csirkepaprikás", "Budapest" "Buda és Pest" - mondja. Volt ott, nagyon tetszett neki. Mondta, hogy majd bemutat minden újonnan jöttet, álljak fel és mutatkozzak be. A bevezetés után tényleg odajött a mikrofonnal (elsőként hozzám), a nevem kellett mondjam és hogy honnan szereztem tudomást az egyesületről. Megkezdődött a műsor - én meg sajnáltam, hogy itt nem fogok többet szerepelni.

Az előadást egy 60 körüli, energikus egyetemi tanár tartotta. "America's Role in a Multi-polar World" (Amerika szerepe egy multipoláris világban). Hírlevél (Northwest Humanist Monthly):

Robert Schmidt professzor ötrészes előadás-sorozatot tart "Új irányzatok az amerikai külpolitikában" címmel. Schmidt professzor bemutatja elképzeléseit milyen változások vezethetnek egy biztonságosabb világhoz. Vajon jobb együttműködésre volna szükség Oroszországgal és Latin Amerikával? El kell-e ismernünk Kubát? Alkalmazható lenne-e egyállamos elképzelés Izrael/Palesztina esetében? Hogyan vethetünk véget a háborúnak Irakban és Afganisztánban? Hogyan viszonyuljunk a csődbe jutott országokhoz, és azon államokhoz, amelyek elnyomják saját népüket? - Ez a tanfolyam új megoldásokat vesz fontolóra és változásokat javasol az amerikai külpolitikában.

Szórólap: Robert Schmidt nemzetközi kapcsolatokat, teológiát és világvallásokat tanított a portlandi Concordia Egyetemen. A politikatudományokban doktorátusa, és több teológiai végzettsége van. Tanfolyamokat és előadásokat tartott a következő országokban: Nigéria, Zimbabwe, Németország, Japán, Kína, Kazahsztán és India. Utazásai során járt Oroszországban, Ukrajnában, Szlovákiában, Cseh Köztársaságban és Mexikóban. Előadásokat tart Portlandban: Clark College, The Humanists of Greater Portland, Senior Studies Institute, néhány Oasis tanfolyamon, Terwilliger Plaza és Willamette View.

Kivetítő, távirányítóval váltogatja a képeket, infravörös lámpával mutogat. Nagyon szemléletes. Felsorolta Amerika részvételét az első világháború után a világpolitikai eseményekben. A második világháború után békefenntartó szerepe volt, majd különböző háborúkban vett részt különböző megfontolásból. Ma már nincs világhatalmi hegemóniája, a háborúkban való részvétele sem egyértelműen humanitárius, gyakran anyagi hasznon alapul. Előadás után félórás megbeszélés következik, kérdések, válaszok hangzanak el. Körbehordozzák a mikrofont.

A végén programokat ajánlanak (pl. Greg Mortenson, a Three Cups of Tea szerzője előadást tart decemberben az operaházban). A házigazda javaslatot közvetít: legyen zene is, mint egy egyháznál, de rögtön hozzáteszi: Na persze, nem az az istenes éneklés, hanem klasszikus és egyéb darabok. Kijáratnál fatál, benne dollárok. Űrlap, kérik töltsem ki. Név, cím, e-mail cím. Összeszedtem a szórólapokat. Sütemény, kávé, üdítő.

Tiszta hely, jól éreztem magam. A humanista egyesület (AHA) kifejezetten világi (secular) - ezt kihangsúlyozzák. Sok az ateisztikus elem (lásd a szórólapokat), míg nagy az igyekezet, hogy a közösség ugyanazt a szerepet töltse be, mint egy egyház. Vasárnapi előadásaik vannak és lelkészeik, akik lelki, életszemléleti, erkölcsi tanácsadást, szertartásokat (esküvő, temetés, stb.) végeznek.

Vettem a Fred Meyerben 4 db sült csirkeszárnyat. 3,56 dollár. Jó drága, nem is vettem egyebet. Bemostam, de só helyett valami édes volt rajta, mintha mézzel lett volna bekenve. (A kovászos uborka is finom, de ennek is van valami mellékíze, nem tudom beazonosítani.)

Délután. Gyönyörűen süt a nap, egy felhő sincs az égen. Túra a Columbia folyó felé. Először rossz irányba fordultam, a Columbia sugárútra. Iparterületi útra tértem rá, amely kivitt a repülőtér környékére. Úttorlasz, visszafordultam. Arrafelé a távolban gyönyörű a Mt. Hood és a Mt. St. Helens. Visszafelé csináltam két képet (a Mt Hood a távolban), majd megtaláltam a jó letérőt és kimentem a part felé.

Újra közeledett a hegy, mind szebb lett, megálltam fényképezni. Egy kerékpáros lassít: "Can I help?" Kiértem egy szép bicikliútra. Tanulmányoztam a térképet, egy pasas pakolta befele kerékpárját autója csomagtartójába: "Can I help?" Mutattam merre akarok menni, mondja, hát az hosszú lesz, jön az este. A nap tényleg ment lefelé, így csak a folyóig mentem. Ott is csináltam két képet, aztán nyomtam visszafelé. Háromnegyed óra alatt visszaértem, de eléggé elfáradtam. Írtó nehéz ez a bicikli.