Zarándok Amerikában

Másnap folytatás. Megfigyelem, hogy a beszélgetésekben Nancy mindig szembefordul a kérdezővel, egy-két lépést tesz felé és intenzíven figyel, csak rá. Egyikük kérdésére, hogy honnan induljon az új pályán a válasz: "Onnan, ahol éppen vagy."

Zenét hallgatunk, az életünk történetét lerajzoljuk és párokat alkotva megmagyarázzuk: hol voltak a mély- és a csúcspontok, minek köszönhetjük azt, hogy átvészeltük a nehéz időszakokat. Párom Helen, svéd (v. norvég?) származású, hatvan körüli, leszbikus. Bántja, hogy elszakadtak a családi kapcsolat szálai.

Körbeállunk, Nancy cinkos mosollyal elővesz a táskájából egy kis plüss majmot. Elmagyarázza a szabályt. Meghatározott sorrend szerint szólítjuk egymás nevét és az illető szemébe nézve dobáljuk azt körbe-körbe. Második kör után Nancy újabb darabot kap elő, majd mind többet. Röpködik a kis majom, béka, dinó és egyebek. Ez a frissítő gyakorlat.

A végén mindenki elmondja tapasztalatait a tanfolyamról. Betty (akinek én dobáltam tovább az állatokat) megdícséri a mosolyom.

Ez a tanfolyam nagyon jó volt! Épp az utam témája, azt igazolta. Nancy végig megkülönböztetett figyelemben részesített, a majom-dobálást rajtam kezdte. Mondtam a végén: néha sajnos csak felét értettem. Megnyugtatott: nem vette észre.

(Megjegyzés: Nancy felvett mindenkit levelező listájára, rendszeresen küldi feladatait és várja a beszámolókat.)