UU Portland Leadership Retreat. PROGRAM GUIDE:

Religious Leadership in a Time of Transition (Vallási vezetők átmeneti időszakban). A First Church 20 év legfontosabb átmeneti időszakát éli meg, mikor mindenki egyetért abban, hogy a hatékony vezetésnek kulcsfontosságú szerepe van. Egyetértünk-e ebben a gyakran emlegetett elvben? Vajon a vezető olyan személy kell-e legyen, aki az adott munkaterületen kiemelkedő teljesítményt nyújtott, vagy talán a vezetői képességek függetlenek a betöltött munkakör jellegétől? Hogyha a vallásos közösség irányítása más jellegű, mint amit a hétköznapi életben a vezetőktől elvárunk, akkor mi a különbség lényege? Meghívjuk jelenlegi és pályázó vezetőinket egy megbeszélésre, amelyen megvizsgáljuk szellemi közösségünk ezen lényeges kérdéseit. Vezetők: Rev. Preston Moore, First Church beszolgáló lelkésze, Katie Radditz, Felnőtt Programok igazgatója. Részletek: egy szombat: október 31; d.e. 10 - d.u. 3. B102. Díj tagoknak: $30 / nem tagoknak: $40.

4-5 kerek asztal, kb. 35 résztvevő. Bemutatkozunk, mindenki hozott valami jelképes tárgyat. Én magamat hoztam, mint vendéget, a budapesti partnerkapcsolattól. Taps. Preston Moore lelkész előadása. Tábla-notesz, kérdések hangzanak el: mit tartunk fontosnak egy vezető esetében az egyháznál, mi a különbség világi és egyházi vezetés között. Válaszokat felírja a táblára, majd nyilakat huzogat amelyek az ő véleményét tükrözik: fontos és nem fontos.

Utána gyakorlat. Papírokat osztanak ki: három eset leírása. Bele kell képzeljük magunkat a vezető helyébe, a megadott elvek alapján döntenünk kell, majd az asztaltársainkkal meg kell beszélnünk véleményünket. Utána minden asztaltól valaki beszámol az eredményről, mi a helyes eljárás az adott esetben.

(1. Martha halálos beteg, 20 napos kórházi tartózkodása alatt mindig kell legyen valaki mellette, amit nem tud megfizetni. Mint a világi lelkészek vezetője megbízod Jane-t, hogy szervezze meg a 24 órás szolgálatot. Jane pesszimista, szerinte ilyen áldozatot nem lehet elvárni az egyháztagoktól.
2. Tom egy világi környezetvédelmi intézményben dolgozott, a Hetedik Alapelv Csoport elnöki posztjára jelentkezik, mely a környzetvédelmi kérdésekben jár el. Elképzelései a világi és vallási környzetvédelem különbségeiről homályosak. Mit javasolsz Tomnak és a csoport tagjainak?
3. A zeneigazgató és a lelkész modern zenét szeretnének egyik istentiszteleten, míg a másikat meghagynák a klasszikus zenének. Egyik egyháztag szavazást javasol, habár ezt a törvény nem írja elő. Véleményed kérik, mit válaszolsz?)

További anyagokat osztanak ki: tanulmány az egyházak szerepéről; "10 alapelv alkalmatlan vezető megválasztására", és egy vers, melyet Preston felolvas.

Érdekes élmény volt. Képet kaphattam arról, milyen egy uu egyház vezetősége, hogyan állnak hozzá a dolgokhoz. Kiderült, miért mondják, hogy a uu-k szeretnek tárgyalni, megbeszélni, ugyanakkor az is, mennyire fontosak számukra a lelki problémák. A vitatéma nem a haldokló Martha volt, hanem a szegény kételkedő vezető, akinek valószínűsíthető halál-komplexusát kezelni kell. (Egyikük - volt tűzoltó főnök - meg is jegyezte: "Amíg mi szegény Jane lelki problémájával foglalkozunk meghal szegény Martha!")

A mai nap nagyon tanulságos volt. Preston véleménye: kis csoportos foglalkozásokat tart fontosnak, amelyek a különböző felekezetekből áttértek hitelvi problémáival foglalkozik, ezzel megelőzi elszigetelődésüket és integrálja őket a közösségbe.

Utána egy nagyot sétáltam a dél-keleti városrészbe. Megnéztem a sportboltot (Next Adventure), amit John ajánlott. Tényleg kétféle zokni van: "tökéletes" és "kevésbé tökéletes" (slightly imperfect). A tökéletes zokni 10-12 dollár, a kevésbé tökéletes 7-8 dollár (vastag bakancszokni).

Halloween. A városban sárga tökök, mulatságos és morbid maskarába öltözött emberek. Kivilágított házak, töklámpások. Este a gyerekek maskarában jönnek kéregetni, mint Erdélyben húsvétkor. Patricia nyitogatja az ajtót és osztogatja az előkészített édességet.

Lajos halad a fordítás korrektúrájával. Jó lesz! Megbeszéltük, hogy kommentárt kell írjak a könyvhöz. Beszámolót is írok majd az itt-tartózkodásomról.

Küldök egy pár képet a mai kirándulásról. Ugyanott mentünk, ahol Camille-el 4 éve (Multnomah Falls). John még a túra elején mondta a csapatnak, hogy álljunk meg, csináljunk egy képet neked. Megkért, hogy adjam át az üdvözletét. Hát ez egy nagyon kedves ember... Kiderült, hogy a felesége is terapeuta, hipnózissal foglalkozott. (Visszafele az autóban kijelentette: szerinte a hipnózist hasznosabb dolgokra is lehetne fordítani. Ezen jót derültünk, de hiába faggattuk Ingrid-el, végül nem árulta el mire gondolt.)

Ingrid is kérdezte hogy vagy, kérte, hogy adjam át az üdvözletét. Ma mindenki rád gondolt és üdvözölt, mutatok majd még valamit (egy üveg méz John-tól).

Ebéd a Multnomah vizesés lábánál. Francia hagymalevest ettem, közben John kérdezgetett a humanista elveimről. Ő ateistának tartja magát. Elmondtam mi a különbség ateizmus és humanizmus között.

Este értem jött Patrick. Megjelent az ajtóban egy sárga tökkel a feje tetején. Halloween-i öltözet. Útközben felvettük barátnőjét, Sarah-t (akiről kiderült, hogy Carl lánya). A Vancouver-i egyház potluck partiján: pizza, üdítő. Felnőttek, gyerekek, nagyrészük többé-kevésbbé valami jelmezben. Két pizza szelet után könyv kiállítás és vásár. Majd a teremben (ami a templom) táncóra. Contradance Mary Devlin vezetésével. Ír stílusú tánc, francia udvari tánc-elemekkel. Ez a tánc az 1700-as években alakult ki a telepes kolóniákon. Először begyakoroljuk a korreográfiát, majd a maskarába öltözött zenekar rázendít. Négy táncot járunk Mary irányításával, majd sütemények, üdítők következnek és egy angol valcer.

Nagyon jól éreztem magam. Hazafele Sarah-val és Patrick-el felelevenítjük a Flinstone család és Woody Woodpecker nótáit.

Ma Joe-val és Maryann-el nagyon jól telt. Elmentünk az állatkertig, onnan egy ösvényen gyalogoltunk 4 mérföldet (4T trail) egy nagy kórházig (OSHU), majd azzal a libegővel lementünk. Ebédeltünk a McMenamins-ban. Szendvics. A humanizmusról beszélgettünk, Balázs Ferencről. Felmentünk Maryann lakására, telepítettem neki a Skype-ot.

Vacsora otthon, Pat egy volt kolléganőjével (Pamela). Kiderült, hogy ő is terapeuta volt 20 évig, és az Oregon Friends of Jung tagja. Minden hónapban van valami előadás. Ez épp az a szervezet, amelynek a honlapjára írtam, de nem kaptam választ. Megígérte, hogy szól, ha lesz a következő program.

(Közben bejelentkezett Maryann, ez volt az első próbálkozása, beszéltünk pár percet.)

Patrick meghívott a következő hétvégére, mennek a barátaival kirándulni, van egy hétvégi házuk valahol a Mount Hood-on. Úgy értem két éjszakát fogunk ott tölteni. Így elmarad az amerikai foci, amire Don meghívott, de az emberi kapcsolatok most fontosabbak.

Kezdenek sűrűsödni a programok. Egyet el is szalasztottam az egyháznál (World Religions). Késő van, most nekilátok a munkámnak (UPC)...

Ma tettem egy nagy túrát biciklivel. Elmentem addig a hídig, ami átvisz Vancouverbe. A hídról visszafordultam, bementem megint a városba, átmentem a Broadway hídon, ott köröztem az utcákban, majd valahol a templom környékén lementem a folyó felé, átmentem a Burnside hídon (az a felnyílós), ott is össze-vissza az utcákban, majd kilyukadtam a Lloyd Centernél. Ez körülbelül 35 kilométer lehetett, el is fáradtam, mert sokat kell hegyre nyomni. Nem tudom mi van: vagy én vagyok gyenge, vagy a bicikli nehéz, de mindenki elkerül. Ezek a portlandiak nagyon nyomják...

Ma még mindig tartott az a rossz hangulatom, de este vacsora közben történt valami, és egészen kiderült, feloldódtam, most már közelebb jött ez a világ... Este kimentem egyet sétálni fél kilencig, utána leültem Don-al és Patriciával tévézni. Érdekes tudományos dokumentumfilm volt egy törökországi négykézláb járó családról (handwalkers)...

Ma vacsora: leves keksszel. Utána sült csirkemell, mellé egy sült krumpli félbe vágva, a bele ki volt vájva, krumplipürének kikeverve, majd ismét visszatöltve és megint megsütve. Az nagyon finom volt, majd kipróbáljuk. Mellé savanyúságnak alma darabkák reszelt murokkal és tőzegáfonyával (cranberry) és azt hiszem az egész kevés majonézben. És persze az elmaradhatatlan fahéj rajta... Utána viszont finom desszert: tejben főtt kókuszreszelék, tojás sárgával, stb. (flan). Ez pont olyan volt, mint a vanília puding. Mondtam Patriciának, hogy ezt megnézem következőkor hogy csinálja.

Ma délután olyan csokis-müzlis energia-szeleteket csinált, ott láttam az asztalon, mikor visszajöttem a biciklizésből, és mellette egy kalapácsot. Vacsoránál meg is kérdeztem: "Láttam sütit csináltál kalapáccsal..."

Patrick írt, meghívott a péntek esti táncleckére 6 órától, a Vancouver-i egyháznál. Elmondta, hogy a gyülekezetük modernebb mint a belvárosi, ami hagyományosnak számít Amerikában. Ők inkább buddhisták, kevésbé keresztények. Elküldte a honlap címét is, ő a "Music Director".

Biciklitúra a Columbia Boulevard-ig. Sötét felhők gyülekeznek, megdördül az ég, visszafordulok. Elered az eső, beállok egy fa alá. Csatlakozik egy hajléktalan kerékpáros is. Kopog a jég. Enyhül, elindulok, megint elered, beállok egy buszmegállóba.

Istentisztelet, előtte kávé-óra. Ismerősökkel beszélgetek, Patrick háta mögött állok, meglepődve ismer fel. Ő most a Vancouver-i egyháznál zeneigazgató.

Sermon: Preston Moore beszolgáló lelkész: "A lelki válságról, amelyet mindenki pénzügyi válságnak nevez" Elektronikus hírlevél:

Amerika pénzügyi nehézségei nem megoldhatatlanok. Lényegében még csak nem is pénzügyi jellegűek. Amint közeledünk a tőzsde zuhanásának első évfordulójához vezetőink továbbra is csak a probléma felszínét érintik. Mélyebbre kell néznünk. Mikor fognak már végre az egyházak vezetői a válság szellemi hátterével foglalkozni?

Preston megelőző foglalkozása ügyvéd, sikeres pályát tud maga mögött. Elemzése nagyrészt pénzügyi-gazdasági jellegű, amit nem nagyon értettem.

D.u. 3 óra: The Humanists of Greater Portland szervezésében, Portland Hollywood Theatre: "In the Shadow of the Temple", premier (A templom árnyékában). Ismertető a honlapról:

Dokumentumfilm a mormon egyház azon tagjairól, akik elhagyták az egyházat. Beszámolók, vallomások arról, milyen árat fizettek ezért. Ez nemcsak mormon történet. Minden társadalom, szervezet vagy hitrendszer, amely korlátozza a gondolkodási és cselekvési szabadságot megkárosítja az ember lelki egészségét. Milyen árat vagy haljandó fizetni azért, hogy szabadon mondhasd: "Ez az, amit hiszek, így szeretnék élni."?

Kis moziterem. Történelmi ismertető Joseph Smithről, sok feleségéről és egyházáról, amelyet interjúk, személyes beszámolók követnek. Élet-történetek, személyes drámák, nagy csalódások, belső konfliktusok bontakoztak ki. A szereplők elmondják mi volt a közösséghez való tartozás ára, hogyan korlátozta az egyház szabadságukat. Hogyan vívódtak és ismerték fel, hogy az egyház "nem igaz" és milyen nehéz volt elhagyni azt. "Mikor kiléptem az élet kietlennek tűnt, mintha a Grand Canyonba vetettem volna magam." - mondja egy férfi. "De zuhanás közben felfedeztem, hogy van szárnyam."

Utána a producer elmesélte a dokumentumfilm ötletének a történetét, az interjúalanyok kiválasztásának problémáit és válaszolt a kérdésekre. Kiderült, a teremben sokan vannak volt, illetve jelenlegi mormonok, illetve olyanok, akiknek társuk mormon és különböző problémákkal küszködnek.

A közönségnek az a mondat tetszett a filmből, amit egy kétgyerekes afro-amerikai nő mondott a férjéről, aki elvált tőle, amiért ő kilépett az egyházból: "Azt hittem több vagyok számára, mint csupán egy mormon."

Otthon éreztem magam, hasznosnak a tanulmányaimat, témánál voltunk... A dokumentumfilmben többek között egy olyan házaspár is szerepelt, ahol a nő kilépett, a férfi nem. A nő: "Néha úgy érzem Joseph Smith-el bújok ágyba." Ennek ellenére kitartanak egymás mellett. A férfi utolsó mondata zárta a filmet: "Hiszek abban, hogy majd odaát kiderül: mindannyian tévedtünk..."

Másnap folytatás. Megfigyelem, hogy a beszélgetésekben Nancy mindig szembefordul a kérdezővel, egy-két lépést tesz felé és intenzíven figyel, csak rá. Egyikük kérdésére, hogy honnan induljon az új pályán a válasz: "Onnan, ahol éppen vagy."

Zenét hallgatunk, az életünk történetét lerajzoljuk és párokat alkotva megmagyarázzuk: hol voltak a mély- és a csúcspontok, minek köszönhetjük azt, hogy átvészeltük a nehéz időszakokat. Párom Helen, svéd (v. norvég?) származású, hatvan körüli, leszbikus. Bántja, hogy elszakadtak a családi kapcsolat szálai.

Körbeállunk, Nancy cinkos mosollyal elővesz a táskájából egy kis plüss majmot. Elmagyarázza a szabályt. Meghatározott sorrend szerint szólítjuk egymás nevét és az illető szemébe nézve dobáljuk azt körbe-körbe. Második kör után Nancy újabb darabot kap elő, majd mind többet. Röpködik a kis majom, béka, dinó és egyebek. Ez a frissítő gyakorlat.

A végén mindenki elmondja tapasztalatait a tanfolyamról. Betty (akinek én dobáltam tovább az állatokat) megdícséri a mosolyom.

Ez a tanfolyam nagyon jó volt! Épp az utam témája, azt igazolta. Nancy végig megkülönböztetett figyelemben részesített, a majom-dobálást rajtam kezdte. Mondtam a végén: néha sajnos csak felét értettem. Megnyugtatott: nem vette észre.

(Megjegyzés: Nancy felvett mindenkit levelező listájára, rendszeresen küldi feladatait és várja a beszámolókat.)

Péntek este. PROGRAM GUIDE:

Mindful Transitions: együttérzés az átmeneti időszakokban. Jon Kabat-Zinn pszichológus és együttérzés-meditáció vezető meghatározása szerint az együttérzés "... céltudatos odafigyelést jelent, a jelenben való létezést ítélkezés nélkül." Csatlakozz hozzánk egy gyakorlatra amelynek során az életünk során felmerülő átmeneti időszakokat tanuljuk meg odafigyeléssel és együttérzéssel kezelni. Megtanuljuk hogyan változtatja át az odafigyelés ezeket a nehéz periódusokat tapasztalattá. Vezető: Nancy Olson, életmód tanácsadó és csoportos tevékenységek vezetője, volt egyházi adminisztrátor. Részletek: péntek: október 23, d.u. 7-9 és szombat: október 24, d.e. 9 - d.u. 3:30; B102. Díj egyháztagoknak: $35 / nem tagoknak: $50

Ugyanaz a terem, székek körben, tábla-notesz. Kb. 12-en vagyunk. Néhányan már az előző tanfolyamról ismerősök. Egy-két kivétellel többségük nyugdíjas korú nő. Bemutatkozunk és az "oltárra" helyezzük a tárgyat, ami az önmagunkkal szembeni együttérzést jelképezi. Én nem hoztam semmit, mert az együttérzés számomra lelki dolog. Az együttérzés fogalmával kapcsolatos asszociációkat soroljuk fel, amiket Nancy felír a táblára. Megbeszélés, hármas csoportok.

Kirándulás az Opal Creek-ben Patriciával és Ingrid-el. Patak, vizesések, kristálytiszta göbők, elhagyatott aranybányák. Útközben beszélgettünk a terápiákról. Ingrid elmesélte életét. Németországból jött, 20 évig volt terapeuta New Yorkban, a William Glasser-féle elmélet egy változatát alkalmazta. Részletesen beszélt erről a munkáról, a módszerről. (What are you going to do about it?) Említettem kétségeimet a díjazással kapcsolatban. Válasza: a módszer csak akkor hatékony, ha fizetnek érte. Szerette ezt a munkát. (Később adott két könyvet: Hannah Arnedt: The Human Condition; Albert Ellis, Catharine MacLaren: Rational Emotive Behavior Therapy.) Mikor átköltöztek egy másik államba, újra vizsgáznia kellett volna. Inkább az elsősegély szolgálatot választotta a katasztrófa-elhárításnál. Elmondtam tapasztalataimat a tanfolyamról, elképzeléseimet.

Visszafele betértünk egy vendéglőbe egy teára és pie-ra. Úgy nézett ki a helyiség, mintha a festést félbehagyták volna. A falakon régi konyhai eszközök.

Elmentem a fodrászhoz. Vagy inkább fordítsuk borbélyműhelynek, mert így hívják: barber shop - mint régen Ajtán a "Borbély" Gyuszi bácsiét... Piros-kék-fehér csigavonal mintájú henger forog a bejáratnál - ebből ismered meg őket. A Broadway-en volt, mindig előtte jöttem-mentem. Szimpatikus volt a fodrász, ahogy ott dolgozott. Most beültem. Igazi régi műhely: kopott, patinás székek, mellettem kopott gitár, második világháborús témájú magazinok, gyökérből faragott tárgyak egy polcon. Több évtized emlékei. A "borbély" viszont épp az ellentéte: kedves fiatal nő. Mikor rám kerül a sor megkérdezi: milyen név alatt vagyok bejelentve. Mondom: nem vagyok bejelentve, Magyarországról jöttem, életemben először vagyok amerikai borbélyműhelyben. Jól van, semmi gond.

Felülök a magas székre - háttal a nagy tükörnek, szemben egy kissebbel a falon. Nézegetem az érdekes gyűjteményt, ami - kiderül - az előző tulajdonosé. Ciri három hete vette meg a műhelyt a 80 fölötti öregúrtól. Kaliforniából költözött át. A barátja egy atomerőműnél dolgozik. Elbeszélgetünk. A villanyborotvával lenyírja a nyakamból a szőrt, majd meglepetésemre a hátamról is: benyúl, amennyire az ing engedi. (Később megnéztem: szépen látszott a "majóm" körvonala.) 14 dollár. Ideadja a névjegykártyáját, mondja beugorhatok máskor is. Jól van. Kihúzom én azt a pár hetet ezzel a frizurával. Azért integettem neki, mikor arra jártam...

Vacsora Ingrid-el és Henry-vel. Érdekes volt, nagyon vékony spagetti, valami fehérrel (talán túró) a tetején, mellette főtt rókagomba és egy szelet paradicsom dísznek. Külön természetesen a saláta. (Megjegyzés: vegetáriánus vacsora Patricia kedvéért.) Szerencsére volt kis kenyér is.

Kertészkedés a ház körül, 3 órás biciklipucolás, majd megnéztem hol van a Hollywood mozi. Ma vettem zsebkendőt és mentateát. Ebéd után bicikliztem, majd újból kertészkedés. Don átnézte a pályázatot. A három oldalból 20-at csinált több kiadónak az internetről letöltött útmutatásai alapján. Este megyünk Ingridékhez vacsorára. Maryann jövő hétre túrát tervez Joe-val. A kertészkedés jót tett, újra optimista vagyok.

Csaba felajánlja segítségét: "A magyar kiadás megjelentetéséhez szívesen ad anyagi támogatást a BUE2, amelyet mostantól Duna-Tisza Menti Unitárius Szórványegyházközségnek hívnak. Sajnos én is azok közé tartozom, aki nem ismerik Dávid Ferencet. Majd most pótolom." Felvesz a levelező listára.

Írtam a pályázatot. Vettem csirkesültet és egy francia bagettet. Találtam uborkát a hűtőben. Felültem a biciklire, megkerestem azt a helyet, ahol a humanista egyesület előadásait tartja (Thurman/SW 26th - Friendly House). Körbebicikliztem a várost. Egy focipályán kis gyerekek fociztak, majd tovább egy másik pályán amerikai foci és női európai foci. Egy pár percig bámultam mindegyiket. Onnan a Salmon Street-en végig le a partra, a szökőkúthoz, majd balra fordultam, át a Broadway hídon, majd délnek, egész amíg egy kerékpárút kezdődött, majd vissza. Don-ék már itthon voltak. Felszereltem az új tükröt, amit adtak (lámpát is tettek rá). Mindhárman fogunk menni holnap vacsorára. Vacsora tojásrántotta reszelt krumplival és négyszögletű vajas zsemle.

Írtam a humanistákhoz és Jung Oregoni Társaságához, a honlapokon talált címekre, amelyeket az interneten fedeztem fel. Megérdeklődtem részt vehetek-e a rendezvényeken. Válasz Dave DiNucci-tól:

Arpad, Thank you very much for your interest! You are very welcome to attend any or all of our programs with no charge. (If you feel like making a donation, there is a basket, or "salad bowl", to accept it, but it is not at all mandatory.) I am not familiar with the Church of Religious Humanism, but now that I look at it on the web, it is somewhat different from our approach. Terms like "God", "faith", and "church" are not commonly used here, but I assume that the basic principles (as expressed in the Humanist Manifesto), are similar in both, and based firmly in reality. We look forward to your visits, Dave.

Templom, istentisztelet előtt kávé-óra. Találkoztam Paul-al. Elmondta, hogy tervezi az erdélyi unitárius címert kerámiából, és Cecíliával tavasszal egy újabb zarándokútra készül. Camille bizottsági gyűlésen vett részt. Üdvözöltük egymást Marilyn Harlin-nal.

Sermon: Preston Moore beszolgáló lelkész: "What's Justice Got to Do With It?" (Mi köze ennek az igazságossághoz?) ELEKTRONIKUS HÍRLEVÉL: Milyen helyet foglal el az igazságosság a mi értékrendszerünkben? Ugyanazt jelenti-e egy hívő és egy nem hívő számára? Gyere el, elmélkedjünk azon, mit jelent az igazságosság vallásos értelemben.
(Megjegyzés: Preston ügyvéd volt.)

Háromnegyed 1-től "Downtown UU History Tour"
PROGRAM GUIDE:

Ez a szórakoztató és tájékoztató séta megismertet egyházunk történelmével az 1866-os pionír kezdetektől napjainkig. A sétát a templom környékén kezdjük, majd elsétálunk a Park Blocks és a központ környékére, ahol egyházunk számára nevezetes épületek állnak ill. álltak. Megismerkedsz közösségünk történetével, szellemi vezetőivel, Portland történetében játszott fontos szerepével. Ebben a sétában kerekes székkel is részt lehet venni, és megtartjuk rossz idő esetén is. Szervező: Kate Brickey - egyháztag, önkéntes idegenvezető. Részletek: egy vasárnap, okt. 18: 12:45-2:15 p.m. Találkozás a templom előcsarnokában. Díj egyháztagoknak: $10 személyenként, $15 családonként, nem egyháztagoknak $20/személy, $25/család.

Részvétel: 8 fő. Maryann is velünk volt, mint "steward" (hostess). Indulás előtt beszélgetek Maryann-el. Egyik nő megkérdezte magyarul: "Hogy vagy?", és elszámolt tízig. Megnéztük a templom belsőt, elmagyarázták a díszítés szimbolikáját, az orgona történetét, átmentünk a régi szentélybe, majd a folyosón lévő lelkészek képeinél elmesélte történetüket. Leghíresebb lelkész, a legelső: T.S. Eliot. Számos intézmény (könyvtár, főiskola), épület alapítása fűződik a nevéhez. Majd kívülről járjuk körbe. Kate tervrajzokat, fényképeket vesz elő. A torony díszítésén felirat, egy képen olvasható: "Man goeth where the wind bloeth." (Az ember megy, merre a szél fú.) Körbejártuk a központot.

Hazafelé a MAX-on leültem egy srác mellé, végig beszélt. Első beszélgetésem egy nem-egyháztaggal. Elmesélte az életét. Író szeretne lenni. Csak bólogattam, intenzíven koncentráltam. Szinte elnéztem a megállót. Mikor felugrottam rámcsodálkozott: "Haver, de rendes vagy, hogy meghallgattál..."

Ettem a krumplibablevesből, amit Patricia lefagyasztott számomra. Alig tudtam felolvasztani. Tegnap megmértem magam: 65 kiló vagyok (-3).

Következőkor a humanistákhoz megyek.

Ma rosszul aludtam, 2 körül ébredtem. A Lloyd Centernél felszálltam a villamosra, egy félórát őgyelegtem a templom környékén.

PROGRAM GUIDE:

Lil Hosman: "Choosing Your Way" (Találd meg az utad.)
Egynapos tanfolyam és gyakorlat, mely bevezet William Glasser Valóságterápia elméletébe és gyakorlatába. Az elmélet módszert nyújt ahhoz, hogy: megértsük cselekedeteink mozgatórugóit; másokkal való együttélésünket úgy tudjuk megszervezni, hogy mindenki szükségleteire tekintettel legyünk; megértsük miért ragaszkodunk hibás magatartás mintáinkhoz; és megtanuljuk önmagunkat adni kapcsolatainkban anélkül, hogy társainkat védekezésre késztetnénk. Szórakoztató programra készülj aktív tanulással, mely alatt kapcsolatokat alakítasz ki az egyház tagjaival, megismered önmagad és végül hasznos kommunikációs ismeretekkel távozol. (Hozzál ebédet.)

Lil Hosman egyháztag, a William Glasser Institute terapeutája, iskolákban, szociális szervezetekben és mentálhigiéniás intézményekben tanít világszerte."

Részletek: egy szombat: október 17: 9 a.m. - 3 p.m. B102
Díj egyháztagoknak: $35 / nem egyháztagoknak: $45

A B102-es terem az új épület földszintjén van (Buchan Building). Székek körben, notesz-tábla, tea, kávé, aprósütemények. 13-an vagyunk, két terapeuta is van a csapatban. Ismerősök jönnek: Linda és Ralph Schmoldt, örömmel üdvözöljük egymást.

Bemutatkozunk és bemutatjuk a tárgyat, ami bennünket jelképez. Én nem hoztam semmit, mert tapasztalatom szerint a jelképek azok, amelyek mögé az ember elrejtőzik. Lil Hosman William Glasser "Valóság terápia" elméletét ismerteti. Kezdésként egy verset olvas fel Portia Nelson: "Autobiography in Five Chapters". Kérdéseket tesz fel, a választ felírja a táblára, majd összegzi. Egy rajzot kell készítenünk élet-történetünkről. Szemléltető eszközöket használ: az ember és környezete viszonyát jelképes vászondarabokkal rakta ki a földre terítve. A módszer lényege: a megfelelő kérdést kell feltenni, nem megoldást javasolni. A legfontosabb kérdés: "And what are you gonna do about it?" (És hogyan segítesz ezen?)

Szünet, párosával kimentünk beszélgetni. Először egyikünk, majd másikunk kellett önmagáról beszámoljon. Társam (a későbbi páciensem) kicsit feszélyezettnek láttam, hogy most miről is beszéljünk, de én nagy lendülettel ecseteltem a magyar unitárizmus történetét és saját project-em lényegét.

Majd gyakorlat következett: terapeuta-páciens párokat alkottunk. Én voltam a 14 éves gyerek, aki nem tud szabadulni anyja tekintélyétől, egy 80 körül kis nő volt a terapeutám (őt később majdnem minden programon viszontláttam). Majd az állítólagos túljsúlja miatt aggódó 60 éves pácienst a William Glasser elmélete értelmében ki kellett volna kérdeznem, hogy hány kiló és mennyit szándékozik leadni. Én ehelyett megnyugtattam, hogy ebben a korban nem a kilók érdeklik a nőket, és kiderítettem, hogy szeretet-hiányban szenved, mert fél éve vált el a feleségétől. (Nem tudom mi lehetett Lil véleménye, aki egy darabig figyelt bennünket. Mindenesetre nagy élvezettel merültem el társam lelki problémáinak felderítésébe. Pszichoanalizáló magyarázatom nevetésre késztette és elismerte, hogy van benne valami.) Hát ez a történet nem volt a valóság, de nagyon jó volt. Még ilyenben nem vettem részt.

Lil az egyik terapeuta nővel majd Raph-al külön személyes terápiát folytatott, hogy elképzelésünk legyen egy valós esetről. Ebből sajnos már kevesebbet értettem, de megfigyeltem, mennyire tartja a távolságot a pácienstől: keresztbe fonja karját és elfordulva keresztbe teszi a lábát.

A végén elköszöntem, megköszöntem, hogy fogadtak. Lil ajánlotta a budapesti intézményüket (később kiderült, hogy nincs ilyen). Nagyon kedves volt, befogadott a csapatba, értékelte angol tudásom és a célom, ez jólesett.

Megjegyzésem: valamit hiányoltam az elméletből, amit később az ösztönnel azonosítottam.

Még tovább tudtam aludni, kb. 6 óráig. Fél kilencig olvastam. Kimentem újra a partra, de visszafordultam, esik az eső. Elmentünk újra telefonálni. Olvastam, írtam e-mailt neked és Joe Ben-Davidnek. Camille porszívózott, összepakolt. Megint megálltunk annál a kocsmánál, most én fizettem. Mikor megérkeztünk Portlandba körbejártam a környéket, megtaláltam Judit házát.

Nagyon jól aludtam. Felkeltem kétszer is éjjel, de visszaaludtam rögtön kb. 5 óráig, utána gondolkodtam, majd olvastam egy alaszkai eszkimó önéletrajzi regényét, amit Patriciától kaptam (William L. Iggiagruk Hensley: Fifty Miles from Tomorrow: A Memoir of Alaska and the Real People) míg Camille felkelt. Ő tornászott, olvasgatott, én kimentem még egy sétára.

Kérdeztem van-e telefonfülke a közelben. Camille elvitt egy közeli helyre. Nagyon érdekesek ezek a kisvárosok. Bementünk egy nagy "bót"-ba, ahol mindenféle szerszám, horgász-eszköz, élelmiszer, kályha és hűtő régi stílusban, összezsúfolva. Itt minden hely, kocsma iszonyúan zsúfolt mindenféle tárgyakkal.

Visszafele Camille kitett a parton, 3 mérföldre, egyedül gyalogoltam végig. Két fókatetem útközben, enyhén szemerkél az eső. Egy szakaszon bekerített az óceán, szaladnom kellett egy darabig visszafele, hogy kijussak a csapdából. Nagyon élveztem a gyaloglást.

Camille gyöngyöt fűz egy speciális készlet segítségével. Nagy nagyító, mint mikroszkóp, alatta illesztgeti össze. Újságot, magazinokat olvastam, többek között egy érdekes cikket Jung nemrég publikált Vörös Könyvéről. Ebédre Camille összeturmixolt uborkát, az volt a leves. Sütöttem gofrit, jó volt de nagyon száraz. Ebéd után elmentünk a félsziget végére, egy faluba (Oysterville). Legrégebbi település a félszigeten: 1854-ben alapítva, legöregebb ház 1863-ban épült. Benéztünk egy szép kis fatemplomba. A férfiak a nőktől deszkával elválasztva, gyalulatlan deszkafal a tapéta. A közösségi ház régen iskola volt, úgy néz ki, mint egy csűr ablakokkal. Bekukucskáltunk. Lementünk az öbölhöz, apály volt, csomó vízinövény, rengeteg madár. Két pasas gyalogolt befele, messze a vízben, biztos osztrigáért. Rengeteg osztriga-telep, a parton és máshol is nagy halom osztriga kagyló-törmelék. Az aszfaltba öntik be.

Visszajöttünk, kimentem a partra, fél hattól fél hétig sétáltam. Láttam egy hatalmas gombát. Vacsora (nem egészen) sült krumpli, csirkemell és párolt zöldség. Téma: az egyház és a férfi-nő kapcsolat. Egészen nyugodt voltam. Utána Robin Hood Kevin Costner-rel. Ettől már nem.

Camille-el megyünk Long Beach-i nyaralójába. Útközben elmondta, hogy többen érdeklődnek a könyv iránt, Tom is. Szerintük szélesebb érdeklődési köre lesz, mint az unitárius közösség. Kérdezték Camille-től, hogy nem tartanék-e ismertetőt. Mondtam, majd csak ha kiadják.

Végig az úton esett az eső, ahogy közeledtünk kisütött. Kiszálltunk, végigsétáltunk az óceán parton kiépített magas fa járdán. Egyik helyen kiállított bálna csontváz. (Lewis és Clark a közelben találtak egy partra vetett bálnát, amely hosszabb időre ellátta őket zsírral.) Camille újságot vett egy boltban. Astoriában egy ütött-kopott matróz kocsmában megettünk két fél hamburgert és egy pohár sört. Eddig ez volt a legjobb kaja, írtó jól esett. Camille bemutatott: Magyarországról jöttem. A nő: "I thought he was from somewhere." (Gondoltam, hogy jött valahonnan.) Camille mesélt a kocsma történetéről: itt "sanghajozták be" a részeg matrózokat (they got shanghaied). Volt egy csapóajtó a padlóban, behulltak a pincébe, másnap egy Sanghai felé tartó hajón tértek magukhoz: munkára!

Áthajtottunk azon a hosszú hídon a Columbia folyó fölött Washington államba. Miután megérkeztünk kimentem a partra. Camille csak elkísért, hogy megmutassa milyen jelt kell figyeljek, hogy visszataláljak. Nagyon sántikál, nem tud homokon járni. Jövő novemberre tervezi a műtétet. Nagyot sétáltam, majd visszajöttem, de egy félóra múlva újra kimentem, hogy csináljak egy pár képet neked, amíg még sütött a nap.

Este megmutattam a könyvet Camille-nek is.

Patricia elvitt a Columbia Sportswear diszkont ruhaboltba (Sellwood Outlet), vettem egy esőkabátot 49.90-ért. Működött az új deviza kártyám.

Ma voltunk a templomban, találkoztam sok ismerőssel (Dana, Maryann). Patricia bemutatott Katie Raditz-nek. (A Program Guide szerkesztője és a felnőttek számára szervezett programok igazgatója.) Nagyon kedves volt, mint vendég ingyenesen részt vehetek minden rendezvényen és tanfolyamon. Adott egy programfűzetet és megjelölte benne azokat, amelyeket javasolt számomra.

Az istentiszteleten bejelentettek. A worship service alatt tűzriadó-gyakorlat. Tom vezényletével kivonult az utcára az egész gyülekezet, majd vissza. Prelude: Handel Sonata no. 1. for Flute and Piano. Hymn #1024, Mark Slegers vezényletével: "When the Spirit Says Do". Afro-amerikai spirituálé. Mark szólamokra oszt: bal oldali széksor, jobb oldali, karzat. Himbálja magát az egész kórus a gyülekezettel együtt, karjaikat a levegőbe lendítik, néhányan táncra is perdülnek.

Sermon: Rev. Tom Disrud: "The Rage Without Met by the Wings Within". (A külső düh találkozása a belső szárnyakkal) Elektronikus hírlevél: A cím idézet William Stafford verséből: "Válasz egy kérdésre". Hogyan éljünk egy megtört, szenvedő világban? Hogyan válaszoljunk a mindennapok kihívásaira?

Don elvitt ebédelni. megbeszéltük, hogy a Beacon Press-nek küldjük az anyagot. Utána opera: "The Great Gershwin" Jon Nakamatsu zongorista és Doug LaBrecque énekes előadásában. Vezényel: Jeff Tyzik.

I Got Rhythm, Embraceable You, They Can't Take That Away From Me, An American in Paris, Catfish Row, Fascinatin' Rhythm, Our Love Is Here To Stay, Swanee, Rhapsody in Blue.

Este vacsora a lányuknál. Fiú unokájuk 18. születésnapja. Egy szép nagy kávészínű kutya fogadott az ajtóban: Latte.

Kaptam választ Jean-től - sajnos nem lesznek otthon hétvégén, úgyhogy nem megyek Roseburgba.

Patricia ideadja az egyház őszi programfüzetét. A címlapon idézet: "And the day came when the risk to remain tight in a bud was more painful than the risk it took to blossom." (És eljött a nap, amikor a félelem, hogy örökre a rügyben maradok bezárva elviselhetetlenebbé vált, mint a félelem a kinyílástól.) Anais Nir

Vacsora Éltető Lajossal és Zsuzsával. Feltöltöttük a gépre a fordításokat. Megismerkedtem a fiúkkal, Bandival, aki a zongorát segített elvinni. (Lajos odaajándékozta egy szegényebb családnak.)

Reggel kilenc órától kirándulás az Eagle Creek-be. Patricia, Ingrid and Henry, Michael and Susan. A patakban hatalmas haldokló lazacok. Útközben sokat beszélgettem Henry-vel, aki angol tanár volt és a világ nagyvárosaiban élt (New York, London, Párizs). Kitartóan bicegett műcsípőjével a társaság után. Nagyon érdekelte a könyv, kérte, hogy küldjem majd át neki is, szívesen átnézi. Visszafele a Columbia folyó mellett autóztunk, megpróbáltam elmagyarázni neki a modern pszichoanalitikus szelf-elmélet alkalmazását a vallásra. Megjegyeztem a felettes én angol megfelelőjét (super-ego).

Visszafele egy helyen az erdő hangos a kiabálástól: egy göbőbe fiatalok ugrálnak. Később szaladóktól kerülnek el: az egyik srác megütötte a hátgerincét, lebénult.

Éjszakánként Tibivel és Péterrel csevegek, és fekvőtámaszokat nyomok.

Járkálok a ház körül, felkeresem a Fred Meyer-t. Nem tudom megállapítani merre vagyok, mikor merre fordulok az utcasarkokon.

Ma este megmutattam vacsora után a könyvet, Don megkereste a kiadó címét az interneten, ahová küldeni kell és mondta, hogy segít a pályázat elkészítésében. Megpróbáltam elmagyarázni Patriciának a tartalmát, a középkori történelmi helyzetet és azt, hogy az Atya és Jézus Krisztus fogalmakat lélektanilag kell értelmezni: szüleink belsővé vált tekintélyének és a hozzá való viszonyunknak dinamikus jelkép-komplexusa.

Megérkezés a portlandi repülőtérre. Randy értem jött. Este fél 10-re értünk a házhoz. Don és Patricia kiránduláson voltak a Crater Lake-nél.