Ma beszéltünk Leventével hármasban. Ő Amerika közepén, én a nyugati parton, te Horányban. Vásároltam a Fred Meyerben 10 dollárra hétvégére. Útközben lefotóztam egy hatalmas tököt és egy házat, amit most újítanak fel. Csupa fa szerkezet.Don elvitt délben engem és Henryt a PSU-ra. Végigkalauzolt. Megnéztük a volt munkahelyét. Ott ebédeltünk az egyetemi menzán. Mindenféle diák, a világ minden tájáról. Egy arab diáklányon fejkendő, iszonyúan hosszú orr és közel ülő szemek. Mindegyre oda kellett nézzek, olyan hihetetlen volt. Mintha az Ezeregy Éjszakákból jött volna.
Mostam, bepakoltam. Patricia adott esőnadrágot.
Patrick este hat óra felé értem jött egy nagy autóval. Elmentünk hozzájuk. Na, hát most örültem, hogy nem voltál ott, mert elszaladtál volna. Már az ajtóban lerohant két nagy kutya, az egyiket Patrick lefogta és vonszolta befele, a másik öreg, alig lát, szaglászott, amint nyomultam befelé a meglehetős rendetlenségben. Patrick birkózik az izgága kutyával. Végül annyira lenyugodott, hogy elengedte. Rögtön a lábam közé nyomta az orrát. Közben üvöltöztek rá, hogy nehogy rám ugráljon. Végre üdvözölhettem Jaquie-t. Kis idő múlva megérkezett a másik nő is, a szomszédból.
Hárman a nők beültek hátul a két kutyával, mi Patrick-el elől. Q - így hívták az izgága kutyát - mindjárt kettőnk közé állt, és míg az autópályán haladtunk időnként a fülembe dugta az orrát. Patrick kioktat: mondjam az orrába, hogy phö, phö.
Másfél óra után felértünk a házhoz. Meglepetés. Nagyon régi faépítmény a szokásos tornáccal, körülötte meglehetősen elhagyatott állapotok. Pakoljuk kifelé a csomagot az autóból. Q őrjöng, nekiugrik a puhább részemnek. Felszereljük valahol a bokrok között a gázpalackokat. Egy órába telt, amíg Patrick meggyújtott bent minden lámpát, beüzemelt kályhát, fűtőtestet. Hideg volt, de lassan melegedett. Q nyargal körbe-körbe szüntelen, keresztül mindenen. Nekem ugrik, birkózom vele, mondom: phö, phö. Helyes, mondja Patrick, de ne szívjam a levegőt, hanem inkább fújjam.Nagy ház, hatalmas tűzhellyel. Kint rettentő fenyőrengeteg, bent rengeteg régiség. Olyan mintha 100 évvel visszaléptünk volna az időben, és telepesek lennénk. Minden darab valami különlegesség. Mint egy múzeumban. Pianínó, gitár, rumba-tökök, csörgők, ötven éves sílécek, kenu és evezők, csocsó és a többiek. Ezek az állapotok... minden pont az ellentéte annak, ami Watne-éknál volt.
A nappali és az ebédlő rész között a padló közepén egy nagy rács, az alatt ég a gáz fűtőtest. A rácsra nem szabad rálépni, mert megég a talpunk. Borozunk. Q nyargal az asztal körül, néha rátámad a vén kutyára, nagy a csetepaté, Susan, Patrick kiabál. Q elvágtat egy párszor előttem, kapkodom a fejem a farka elől. Lecsapja a poharat a székről, utánakapok, leverem a lámpát is, székestül. Pohár eltörött, szedegetjük a szilánkokat a vastag padlószőnyegből.
Beszélgetünk a kandalló előtt. A másik két vendég: Susan 51, Jaquie 61, mindkettő jár valamilyen terápiára, meditációra.
Lefekvéshez készülődünk, mindenki válasszon ágyat. Mondják: aluhatok lent is, de Q mellém bújik. Akkor inkább fent. Fent olyan, mint egy szálloda, két helyiség van, az egyikben két hatalmas ágy a nappali fölött, a másikban vagy 8. Ahány annyiféle. A belsőbe nem megy át igazán a meleg, Susan azt választja, így én választom az ágyat a tűzhely fölött, Jaquie-é mellett, az ablaknál. Egy asztalt támasztanak a feljárathoz ajtónak, Q távoltartására.
