Végig az úton esett az eső, ahogy közeledtünk kisütött. Kiszálltunk, végigsétáltunk az óceán parton kiépített magas fa járdán. Egyik helyen kiállított bálna csontváz. (Lewis és Clark a közelben találtak egy partra vetett bálnát, amely hosszabb időre ellátta őket zsírral.) Camille újságot vett egy boltban. Astoriában egy ütött-kopott matróz kocsmában megettünk két fél hamburgert és egy pohár sört. Eddig ez volt a legjobb kaja, írtó jól esett. Camille bemutatott: Magyarországról jöttem. A nő: "I thought he was from somewhere." (Gondoltam, hogy jött valahonnan.) Camille mesélt a kocsma történetéről: itt "sanghajozták be" a részeg matrózokat (they got shanghaied). Volt egy csapóajtó a padlóban, behulltak a pincébe, másnap egy Sanghai felé tartó hajón tértek magukhoz: munkára!
Áthajtottunk azon a hosszú hídon a Columbia folyó fölött Washington államba. Miután megérkeztünk kimentem a partra. Camille csak elkísért, hogy megmutassa milyen jelt kell figyeljek, hogy visszataláljak. Nagyon sántikál, nem tud homokon járni. Jövő novemberre tervezi a műtétet. Nagyot sétáltam, majd visszajöttem, de egy félóra múlva újra kimentem, hogy csináljak egy pár képet neked, amíg még sütött a nap.
Este megmutattam a könyvet Camille-nek is.
